Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - A szavak közti csend (Ryszard Kapuscinskivel beszélget Kovács István)
kulófélben lévő harmadik világ legnagyobb tekintéllyel rendelkező vezetője. Akkor a harmadik világ vezetőinek még egyetemes becsvágyai voltak. Ha Európában történt valami, ahhoz is hozzászóltak. A magyar kérdésben sem akartak tétlenek maradni.- Harmadik világ iránti érdeklődésének a forrásvidéke tehát India? Miként lett e bonyolult egész világot átható kérdés szakértője? — 1957-ben tértem vissza Lengyelországba. Riportsorozatot írtam Indiáról. A szerkesztőség tetszését elnyerték írásaim. S rövidesen újabb külföldi utazás részese lettem: Pekingbe mehettem. Előbb azonban beutaztam Japánt. Kína fővárosában én lettem volna a lap tudósítója. De Gomulka 1956 októberében hatalomra került Központi Bizottsága a szerkesztőség jó részét kirúgta. A szerkesztőségi bizottságnak — választás útján — én is tagja voltam. A fegyelmi eljárás után levelet kaptam kollégáimtól, amelyben jelezték, hogy a kollektíva felét elbocsátották, a másik fele úgy tesz, ahogyan én fogok. Mit volt mit tennem, összecsomagoltam és fölszálltam a transzszibériai expresszre, Moszkvában pedig az első varsói repülőre. Varsóba érkezésem másnapján leköszöntem a szerkesztő bizottsági tagságról és kiléptem az újságtól is. A munkatársak döntő többségével együtt.- Mi volt az oka annak, hogy Gomulkáék kényszerhelyzetbe hozták Önöket? — Gomulka következetes reformista hangvétele miatt betiltotta a Po Prostu című hetilapot. Az 1956 őszén rendkívül népszerű Gomulka a reformokban mind inkább revizionizmust látott, s mind kevésbé akarta azokat a változásokat, amelyek megvalósítására hatalomra jutásának októberében ígéretet tett. A Po Prostu ugyanolyan határozott hangon követelte a reformok megvalósítását, mint 1956 októberében Gomulka hatalomra juttatását, akiben az emberarcú szocializmus esélyes megvalósítóját látták. Rendíthetetlen következetességével megpecsételte a saját sorsát. A Sztandar Mlodych nyíltan szolidaritást, vállalt a testvér-hetilappal, amelyet Gomulka egyszerűen betiltott. Ezzel mintha ugyanazt mondta volna a lengyel társadalomnak, mint. II. Sándor cár a krími háború után reformokban reménykedő lengyel arisztokratáknak: „Ne álmodozzatok!” Eljárása. vagyis az általa okozott, csalódás óriási felháborodást váltott ki. A „befejezetlen forradalom” jegyében 1957 őszén kerültek sorra az első nagy Gomulka- ellenes tüntetések, amelyek résztvevői közül többeket, bebörtönöztek.- Önt büntették-e erkölcsi példaadásért? — Nem publikálhattam, legalábbis a saját nevemen nem. Szilenciumra ítéltek — ahogy Magyarországon mondják. De egy idő után a Lengyel Hírügynökséghez, a PAP-hoz kerültem. A Hírügynökségben az embernek nem kellett szignálnia írásait. A szerkesztőségében az ázsiai kérdések szakértőjeként dolgoztam. De a Lengyel Hírügynökségben kenyeret talált egykori Sztandar Mlodych-ú)ságírók egy idő után átmentek a Polityka címen szerveződött hetilaphoz dolgozni. Rábeszéltek, hogy tartsak velük.- Már akkor Mieczyslaw Rakowski volt a főszerkesztő? — Nem. Stefan Zólkiewski nevű irodalomtörténész, irodalomszociológus, kultúrteoretikus. A kevés színvonalas marxista tudós egyike. Ettől kezdve a Polityka szerkesztőségében dolgoztam, hazai riportokat írtam. Az ekkor született írásokból válogattam össze bemutatkozó kötetemet, amely 1962-ben jelent meg: A bush lengyelül címmel.- A második világból hogyan tért vissza a harmadik világhoz? — Az ekkor születő és rendkívül dinamikusnak mutatkozó harmadik világ emlékezetes indiai utam óta mind jobban érdekelt. A Polityka szerkesztősége az első kínálkozó alkalommal elküldött, Afrikába. 1958-ban kerültem Ghánába, 57
