Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 11. szám - Kapuściński, Ryszard: Lapidárium III. (8. rész - fordította: Szenyán Erzsébet)
Örömöm olyan mint a tavasz, fuvallatától kinyílnak a virágok. A boldogsághoz vezető útjáról Thich Nhat Hanh szerzetes még könyvet is írt Minden lépés békességet hoz címmel. Kár, hogy az az út, amelyen ő jár, nem keresztezi a mi útjainkat. Ezt a hasadékot vagy a Chmielewski vagy a Gtowacki utca felől lehet megközelíteni. Amikor az ember eléri, az az érzése, mintha hatalmas székesegyház küszöbét lépné át. Magas hajóit tölgyek és bükkfák masszív törzsei alkotják, a hajókra nagyszerű, széles mennyezet borul ágakból és fakoronákból. A sűrű levelek közül, mint mesteri színes üvegablakokon át, szórt napfény hull ránk. Valamiféle ünnepélyes, emelkedett csönd veszi körül az embert. A hasadék- székesegyházon túli világ megszűnik létezni. De itt, bent sincs senki — sem ember, sem állat. Csak ez a mozdulatlan, zöld üresség. Ha olyan valaki lépne be, aki tud imádkozni, biztosan imába fogna. Biatowieza Folyik a vita a Bialowiezai Rengeteg további sorsáról. Két tábor, sőt, két kultúra, két mentalitás csap össze. Az egyik táborba a társadalmi fejlődés gyűjtögető, vadászó korszakának leszármazottai tartoznak: a természetet az ember szolgálójának tartják. Ha van erdő, ki kell vágni, ha van állat, le kell vadászni. Amikor aztán a törzs kiirtja az erdőt, leöldösi az állatokat, továbbáll, s addig vándorol, míg új zsákmányra nem lel. Olyan emberek mentalitása ez, akik úgy gondolják, hogy a Földnek nincsenek határai, gazdagsága pedig kimeríthetetlen. A másik táborba azok tartoznak, akik a természetet nem egyszerűen közönséges prédának, hanem egészen másnak tekintik - társnak, jóbarátnak, aki nélkül nem léteznénk. Ha van erdő, annak nőnie kell, ha van állat, annak élnie kell. Az ember a természet része; ha megöli a természetet, elpusztítja önmagát is. Ez a lényege annak a vitának, amely a részleteiben - hatalmas méretű részleteiben - még mindig létező rengetegről folyik. Még egyszer Bialowieza Ha kiirtjátok a régi erdőt, s helyébe újat ültettek, ez nem jelenti azt, hogy megőriztétek a természet egyensúlyát, vagy, hogy az egyensúly majd helyreáll, ha az új, fiatal erdő megnő. A régi erdőt soha többé nem lehet visszahozni. Azt az ősi faállományt sűrűségeivel, árnyékaival és illatával, belső összefonódásaival, összekapcsolódásaival nem lehet újjáteremteni, lemásolni, megismételni. Az erdő kiirtásával együtt a világ egy bizonyos része örökre eltűnik. Pusztulnak a világ erdői: Brazíliában, Kínában, Kamerunban. Az egykor zöld Ruandában már csak az ország felszínének 2 százalékát borítják erdők. Erdőirtás folyik az összes kontinensen. A Föld egyre mezítelenebb és védtelenebb. Wola Chodkowska A szürke szín pusztító szín, nem tűr meg semmit sem a szürkeségen kívül, nem viseli el más színek jelenlétét, megöli azokat. Ahol szürkeség van, minden szürke, nincs más választás, nincs alternatíva. Wola Chodkowskában az egyik nyaraló előtt szép rododendron nőtt. Zöld, dús levelű, méltóságteljes. Mutatós, 46
