Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 11. szám - Olasz Sándor: A történetmondás öröme (A Virágos katona és a mágikus realista regény)

Virágos katonára, s Gion módszere (például azzal, hogy a történet lényeges pontjain száműzi az ok-okozatiságot) nehezen helyezhető' el a metonimikus elbeszélés változatai között. Abban, hogy az író a konkrét tapasztalatiságtól jelentó'- sen eltávolodott, olyan poétikai eszközök segítették, amelyek — részben — a mágikus realista írásmódnak is jellemzői. Gion — a magyar epikai tradíció legnemesebb elemeit meg nem tagadva — a mitologizálás új formáját valósította meg. Nem a tuhntellektualizált regény, nem a mítosz másságában megtalált transzcendencia vagy érték, nem a mítoszok rekonstrukciója érdekelte. Szüló'földjéből egy imaginárius-vizionált világot teremtett, amelyben persze nincs annyi babona és mágia, mint a dél-amerikaiak műveiben. Nincs, mert Gion Nándor világa is másféle: a mese szivárványait nehezebben tűri.

Táncolok, 1978

22