Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 10. szám - Lőrinczy Huba: "A műveltség meghalt, a nihil él " (Márai Sándor: Jelvény és jelentés)

pszichózis, hasztalanok a mutatvány lenyűgöző' külsó'ségei és méretei, a legidő- sebb Garren csüggedten s kiábrándultán regisztrálja: az új Isten nem született meg, mert hatásvadász színjátékból, értelemtagadó indulatból s hazugságból nem támadhat Messiás. Jelenléte „jutalmaként” viszont ellátogathat immár a diszkrét házió'rizetben tartott Bertenhez — Berlinben épp „Tisztogatnak” (102. stb.), s a hosszú kések éjszakája készüló'dik —, s meghallgatja az öreg író hatalmas és keserű magánbeszédét tulajdon helyzetéről, gyötrő dilemmáiról, a nevelés csődjéről, a németséget elborító nihilről s még sok egyébről, hogy tőle távozván, föladja már citált szövegű sürgönyét, a jelentést Párizsba, Emmánuelnek.

Kiviláglik ez ismertetésből: mint Márai regényei általában, ez a könyv sem izgalmas cselekményével delejezi meg olvasóját. Hanem mivel? A lehetséges magyarázatok közül a hallatlan helyzet-, hangulat- és atmoszféra-teremtő képességet, a gondolati igényességet és sűrűséget, valamint a nyelvi megformálás roppant pregnáns és elegáns voltát említenők. (Emez értékképző elemek — magától értetődőn — nem külön-külön, egymástól függetlenül, hanem sokszoros össze- szövó'désben léteznek és hatnak.) Remeklés már az is, amiképp a Jelvény és jelentés megteremti egy lázasan sürgő-forgó, zakatoló, szép, gazdag múltú és jelenű, mégis tapintható feszültséggel s halálvággyal teü ország és főváros képét (10-26.), ábrázolja a Tamás magabiztosságát átjáró szorongást (30-44.), avagy egy erdő és egy éjszakai eszmecsere baljós, lidérces légkörét (44-52.) — a legnagyobb művészi teljesítmény azonban kétségkívül — igazsága van Szegedy-Maszák Mihálynak (i.m. 162-163.) — a Hitler-beszéd előkészületeinek és elhangzásának megjelenítése (52-99.). E hosszú „epizód” elképesztően precíz, tényszerű — és démoni egyszersmind, mikrorealista és vizionárius. A narrátor párhuzamosan figyeli a mind ajzottabban várakozó, majd a produkciótól megittasodó publikumot, a hamelni patkányfogó szerepét (91.) eljátszó szónokot és önnönmagát, rögzíteni akarván minden rezdülést. Látja és láttatja a mutatvány egyszerre taszító és ellenállhatatlanul vonzó, kiábrándító és magával ragadó, triviális és fenséges, cirkuszi és templomi, profán és vallási mivoltát (korántsem véletlenül tűnnek föl, ámde vetkeznek is ki tüstént szakralitásukból a bibliai szavak és fordulatok: például 71.), érzi és megérzékíti a nietzschei „örvény” elementáris hívását (61. — később is szóba kerül ugyanez: 148., 150.), a tömegbe, az ösztönbe, a nihilbe szédülés irtózatos hajlandóságát (61., 62. etc.). S mi menti meg Garren Pétert az önfeladástól, a masszába olvadástól, jóllehet körötte - egyetlen ember kivételével: 89-90. - mindenkiből elvész a személyiség, mindenkiben kialszik az értelem? A végig megőrzött különállás, szuverenitás, a mérlegelő ráció, a termékeny szkepszis. Leálcázza a szemfényvesztőt a könyörtelenül pontos analízis, megtörik a démon varázsa, amidőn a tömegember helyett a személyiséggel, az ösztön helyett a józan ésszel szembesül. E rendkívüli erejű jelenet — párját az irodalomban nemigen találhatni! — „ráadásként” bámulatos plaszticitású portrét fest a hatásvadászat mesteréről, a karizmatikus kóklerről, kinek mágikus szuggesztivitását legalább annyira szüli a tömeg fölfűtött várakozása, Messiás-igénye, mint tulajdon, nem mindennapi színészi és szónoki adottsága, s kinek ellenállni azért is oly nehéz, mert „... sok igazat is hazudott...” (93.). Nem kétséges: művészi értelemben is ez a szcéna a regény csúcspontja. A reá következő, valamivel még terjedelmesebb jelenet, a Berten-„epizód” (99-151.) — e két rész a Jelvény és jelentés kétharmadát (!) teszi ki — a maga nemében úgyszintén remeklés, mégis halványabbnak tetszik a Hitler-fejezetekhez vetve. Jól érzékelhetően az ellenpont szerepe jut neki; az indulatkorbácsoló szónoklatra az emberi szó, a „Vezér” és a tömeg „párbeszédére” két gondolkodó fő, a mester és a tanítvány „diskurzusa” válaszol. A szöveg magasrendű művészettel jeleníti meg a bezártság nyomasztó

84