Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Lukácsy Sándor: Alibaud (150 éve írta Petőfi Az apostolt)
Lukácsy Sándor Alibaud 150 éve írta Petőfi Az apostolt D élután fél hétre járt az idő', amikor Lajos Fülöp francia király a minisztertanács végeztével hintájába szállt, hogy a Tuileries-palotából Neuillybe hajtasson. Milyen gondolatok motoszkáltak körte-fejében, mely állandó témát adott tiszteletlen karikaturistáknak, nem tudhatjuk; legföljebb sejteni lehet, hogy idősebb fia bécsi küldetésén tűnődött: vajon megkapja-e az áhított Habsburg hercegkisasszony kezét? Ha igen, a parvenü polgárkirályság tekintélyre tehet szert Európa gőgös dinasztiái között. Hasonló diplomáciai lépés egyszer már eredményes volt: Napóleon feleségül vehetett egy bécsi lányt, s ami sikerült a „korzikai emberevő”-nek, miért ne sikerülhetne az ő csemetéjének, aki mégiscsak herceg, noha nem Bourbon, csupán Orléans-i. Jó ómennek látszhatott, hogy a mostani menyasszonyjelöltet is Mária Lujzának hívták. Miközben a király ezen morfondírozott, hintája a port-royal-i kapuhoz ért. Bámészkodó mindig akad, „a népség ezrivel tolong”, sokan éljeneznek. A tömegben álldogált egy fiatalember, huszonhat éves (épp annyi, mint halálakor Saint - Just vagy Petőfi); senki sem figyelt rá, csak később vették észre, milyen jóképű ifjú: lányos arca körül szép hosszú, fekete hajzat, kék szemében ábrándos melankólia és egy kis büszkeség, semmi gyanús vonás. Am a fiatalember egyszer csak keresztülnyomakodik a sereglésen, a hintó mellé lép, sétapálcáját, mely lőfegyvert rejtett, ráfogja a királyra, s eldördül a halálosnak szánt lövés. Nem talált, Lajos Fülöp sértetlen maradt, a merénylőt leteperték. Ez történt 1836. június 25-én. Lajos Fülöp aligha volt nagyon meglepetve: ez már a negyedik merénylet ellene, és lesz még három. Tudhatta, hogy Franciaországban uralkodni veszélyes mesterség; az apja is vérpadon végezte, noha nem is uralkodott. Nem érte meglepetés a merénylőt sem; jól tudta, akár sikerül terve, akár nem, bizonyos halál vár reá. Július 8-án állították bírái elé, másnap elítélték „feje levágására”, 11-én reggel 5 órakor, az apagyilkosok fekete ruhájába öltöztetve, kivégezték. Nem bánta meg tettét. „Es dammagé qué l’ayoun manca” — mondta provence-i tájszólásban; csak azt sajnálom, hogy elhibáztam. A republikánus hagiográfia új névvel gyarapodott: Louis Alibaud nevével. 1810-ben született Nimes-ben. Itt apja fuvaros volt, majd, miután tönkrement, kocsmát nyitott Narbonne-ban „A zsiráfhoz”. A fiút nyugtalan vér hajtotta, sehol sem találta helyét. Textiles inas, matróz, távírász, tizennyolc éves korában fölcsap katonának, káplárságig vitte, 1830-ban megsebesül egy barikádon (de nem biztos, hogy harcolt), cserélgeti a városokat, mint más az ingét, Párizs, Strasbourg. Perpignan, politikai elvbarátokkal egy kis kiruccanás Spanyolor77
