Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Buda Ferenc: Mit sző a pók? (vers)
Buda Ferenc Mit sző a pók? K. J. emlékének November jő. Ismét eljő November. Hoz elmúlást s egyben megújulást. Újbor pezseg, ó levél földre perdül. Bölcső billeg, sírhalom domborul. Mit sző a pók? Mit sző a pók? Elröptető avagy marasztó szálat? Itt van November. Itt vagyunk mindannyian: ki már alant, ki még fölül. Ügyész Uram, Katona József, itt van Kegyelmed is, hallom szinte pennája percegését. Vagy csak a vetélő surrog az esztevátán? - Biz az éj mögül bajos kihallani. Újbor pezseg, ó levél földre zizzen, bölcső billeg, sírhalom domborul. Mit sző a pók, miféle szálat, hogy az a sírig szétszakíthatatlan? Ki még fölül, ki már alant - ím itt vagyunk mindahányon. S itt van November. Hej, Ügyész Uram, oly görcsösen mért tartja azt a zablát? Lám, Széppataki Róza főkötőben mit sem sejdítvén végképp elsuhog. Újbor pezseg, újhold világol, s sző, sző a pók - hálót vagy szemfedőt? Ügyész Uram, egy félszót vessen immár: mi haszna lön a penna-percegésből, s: megérte-é vesződni közbajokkal? Targally ropog, zendül a vacsi erdő, a rőtvadat riasztják víg legények, kökényfa ágán pihés szőr rezeg, s vadász urak a zsíros lakomára a korcos újbort forratlan nyelik. Végül: tavasz. A szárnya-lekötött szív szétrobbanása. 1
