Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Zelei Miklós: Zábreh na Moravie
a rét a fű alatt szörnyű hullahegy Pálmák tenger hó sehol egy dal cincog a föld alól Szigliget Tó a szomszédom dajka tó vadszóló' hervadt leveleit tépem permetezem a tetves rózsát ekkora tér ennyi korlát mely lépteim ütemét kiméri valamikor Hongkong Hawai Sri Lanka Kenya s képzeletben ennél is túlra az ember végül a nagy száguldást megunja kis kertben egyedül ketten messzebbre érni úgyis lehetetlen Zelei Miklós ZÁBREH NA MORA VIE * áluk is vannak fenyvesek. Őszi és tavaszi napokon a köd még koradéleló'tt is betölti a dombhajlatokat, foszlányokban lebeg a tűlevelek közt, font a csúcson szikrázik a napsugár. A múlt század .hetvenes éveiben anyai nagyapám apja, Anton Gress cipész onnan, a Szudéták déli dombjairól, a Morva folyó jobb parti vidékéről ballagott le, hogy 1880. május 9-én a józsefvárosi templomban Hans plébános előtt feleségül vegye a vésztői kovács lányát, Kazai Karolinát, s így belőlem félig-meddig budapestit csináljon, hiszen a fővárosban világra jött fiuk, Gress Géza épület- és géplakatos segéd a Mária utca 22-ből, szintén Budapesten született lánnyal házasodott, a Baross utca 66-68-ban lakó Bélik Ilonával, ugyancsak a józsefvárosi templomban. Anyai nagyanyám apja, Bélik György Körmöcbánya környékén, a privigyei járásban támadt 1860 márciusában. Szlovák helyesírással a mai térkép 46
