Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Monoszlóy Dezső: A belső és a külső táj szimbiózisa (versek)
kuruttyol az unka béka emlékszel még ugye néha egy nádasban töltött éjre a hold csókja szádra folyt Játék a szenei tónál Mint gyermek kinek esze karikája szivárványt játszik képzeletvilága kék színű mennyboltot kacag oly tarka kedv dédelget mostan s a dobhártyámba beledobban valami vígságriadó oly zöld színű és kék a tó a fű puha és csudajó rajta a bukfenc mint igazlátó vén cigányasszonyok szeme csillan a mélyből a halak pikkelye Gurul a labda csobban a víz kerekül bennem s dobban a szív gurulni kéne az emberek közé gurulni akár a labda hadd kapkodna futva és visongva és dobna a magosba bárki én mint szaltózó játék örömosztón a feje fölött szállnék s vigyáznék hogy soha ne ejtsen a tóba Szliács fürdő Apró füvekből nőtt e pázsit ölébe hív és kéjre csábít
