Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Bogdán László: Nárcisz
olvas, körbejár, hosszú levélbe kap, setét allékon virraszt, meg-megáll, míg szél ráz süvöltözve lombokat.’® A pezsgőfürdőktől elkanyarodva, az erdőben még bujkál két különös medence. Látványnak sem utolsók, ugrásra készen várakoznak, hatásuk leírhatatlan a szembetegségekre is javallt kisebb úgy böfög, úgy dolgozik, úgy igyekszik, mintha föl akarna szállni... Körös-körül a meredek, suvadásos oldalban kis üregek, barlangok, s mindenütt kénes kigőzölgések, kitörések... Bálványos nemcsak természeti tünemény! A gyógyulásra várók Mekkája is lehetne. Ha... „Ha, ha, ha!” — hallom az őszi avaron elhúzó árnyakat. Emlegetni is kár, mit varázsolhatna ide egy svájci vagy egy amerikai vállalkozó!... Nárcisz mindenesetre már akkor is megdöbbent: „hogy-hogy nem lehet errefelé téli sportokat űzni(?) Ezen a környéken! A világnak e páratlan helyén...” Aztán épült egy sípálya; voltak évek, amikor úgy tűnt, Bálványos végre kilép a székely fürdőhelyek újabb kori részleges ismeretlenségéből, de aztán leállott minden. Csak a kardok villogtak az emlékezetben, csak az órainga golyóbisok röpködtek fáradhatatlanul - de nem ütötték el a magyar időt! csak a gödrökben pöffögött tovább a kénes víz, csak a semmi bolyongott tovább a sétányokon, a melegfürdő félhomályos folyosóin, vagy nézte a pezsgőfürdők vizében úszó, fölfedező hajlamú leveleket. Csak régi fürdővendégek árnyai bolyonganak most is erre, most mintha hallanánk is egy nő hosszú, csalfa nevetését s ha nyomába erednénk az üres szobában a gyűrött lepedőn megtalálhatnánk hosszú és hurkokat formázó, vörösszőke hajszálait is... Vagy mégis Nárcisz nevetne? Mégis itt van? Nem, ez nem lehet, neki szegénynek mostanában nincsen kedve nevetni. Igaz, a hetvenes években néha még eljött, azután harmadik férjével, egy vállalkozó szellemű makedón vadásszal Ausztráliába távozott s egy időre kitűnt a képből. Csak szeszélyesen hulló levelei tudósítottak sorsa alakulásáról. Voltak esztendők, amikor hevesvérű környezet- védőként ostorozta az átkos ipari civilizációt; voltak évek, amikor az UFO-król, idegen világok nálunk is fel-feltűnedező küldötteiről képzelgett. 1990 januárjában váratlanul, több éves szünet után, hosszú levelet kaptam tőle. Kiderült, közben otthagyta Ausztráliát, az idegenbe szakadt makedón vadásszal együtt, s megint Belgrádban él, negyedik férje író, Milosevics lelkes híve. 0 viszont elfogultságaiban nem osztozik, noha ágyilag még kijönnek... De az is lehet, szerelmük nem bírja ki vitáikat! O ugyanis (talán éppen nekem nem is szükséges hangsúlyoznia) félmuzulmánként, félkatolikusként és elkötelezett középeurópaiként nem ért egyet vele! Timothy Garton Asht idézte, a térség balcsillagzat alatti vágtáját az elfogultságok futóhomokján... Levelében Bálványosra is kitért, mint írta, reméli: a diktatúra összeomlásával elhárultak a végső akadályok is a fürdőhely felvirágoztatása előtt... O, szegény, árva Nárcisz. Ebben is tévedett. Bár ahogy lefele baktatunk az avarban, az ösvényt kígyóként körbefolyó alattomos gyökerek között - melyek mintha sorsunk gordiuszi csomóját példáznák! — váratlanul tárult fel s ejt meg a Transszilvánia-oldal csodálatos panorámája. Meglepően sok az új vagy újabb villa; mostanság épül ki a tülekvésnek ez a néhány évtizede a Transszilvániai 2 Saját fordítás variáció, egy az öt közül az utolsó... 17
