Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 7. szám - Balekok voltunk mindahányan (Kozma Huba István beszélgetése Konecsni Györgynével)
Balekok voltunk mindahányan Beszélgetés Konecsni Györgynével ■M. M* onecsni Györgyné Loschdorfer Róza ma is a közös otthont őrző meredek kaptatójú Keselyű utcában él Budán, immáron huszonöt esztendeje egyedül ápolva művész férje emlékét. A magyar plakátművészet kimagasló alakjától • méltatlanul elfordult közfigyelem számára még a negyedszázados évforduló sem volt elegendő ok, hogy emlékét idézze. A szülőváros, Kiskunmajsa hajtotta csak meg fejét, grafikai kiállítással tisztelegve a Konecsni György Helytörténeti Múzeumra keresztelt intézményében, nagyranőtt fia emléke előtt. Az özveggyel szemben ülve illendő hát először a szülőföld és a művész kapcsolatáról érdeklődni először.- Hogyan őrizte meg az otthont Konecsni György itt Budapesten?- Majsa nagyon rendes falu volt, nem volt ott negyvenöt előtt nagybirtok, sőt még jelentősebb papi birtok sem. Igen tehetséges, később kuláknak minősített gazdálkodók vitték ott a közügyeket. Már főiskolás koromban a kecskeméti művésztelepen dolgoztunk — akkor még nem voltunk férj és feleség —, és a szomszédunkban élt egy nagytekintélyű zöldség-gyümölcstermelő, megismerkedtünk a családdal, zseniális emberek voltak, én akkor találkoztam, beszélgettem először igazán annak a földnek népével, melyből az uram is származott. Az uram unoka- testvérei anyai ágon szintén ötven-hatvan holdas gazdák voltak, ők pulykákat tartottak és saját maguk szervezték meg Angliába a pulykaexportot. Nemcsak ragyogóan gazdálkodtak, kereskedni is tudtak. Az uram édesapja mészáros volt, édesanyja pedig úgynevezett kuláklány. Saját hentesüzletük volt, de Petőfi apjához hasonlóan Konecsni Alajost is jégre vitték, váltót írattak alá vele, elárverezték mindenüket, és az apa egykori boltjában segédként dolgozott élete végéig. A főiskolát Konecsni György már csak ösztöndíjjal tudta elvégezni, annyira elszegényedtek.- Már a félegyházi Tanítóképzőbe is a szülőváros adta az ösztöndíjat.- Igen, nagyon remekül megszervezték Kiskunmajsán a tehetséges gyerekek továbbtaníttatását. Két ösztöndíjat adtak ki rendszeresen, s amint az ösztöndíjas elvégezte tanulmányait, újabb diák részesülhetett ebben a segítségben. Konecsni György előtt a műegyetemen tanult valaki, s ennek a diáknak éppen lejárt az ösztöndíja.-Konecsni György tartotta a kapcsolatot szülőföldjével?- Nagyon szerette az egyik lánytestvérét, Pöszét, hozzájuk jártunk le évente többször is. Két testvére meghalt, az egyik még kiskorában, a másik már húszévesen. A legidősebb nővérét Terinek hívták, Janka és a fiúk, Jóska és Feri voltak még a testvérei.- Mikor ismerkedett meg Konecsni Györggyel?- A festőakadémián. Az Akadémiát úgy is nevezték akkoriban, hogy Házasságközvetítő Intézet. Ahol hasonló érdeklődésű fiatalok dolgoznak, tanulnak, abból előbb kölcsönös vonzalom, jó esetben házasság lesz. Az Akadémia Epreskertnek nevezett részében szobrászműtermek voltak, ott rendezték a felvételit 91
