Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IX-X. rész)

— Nekik sem lesz könnyű dolguk.

— Elcsúful ez a világ. Nem sajnálom itthagyni. De azért szeretnék jókedvvel búcsúzni. Játszanál valamit a citerádon?

Örültem, hogy így fordult meg a társalgás. Átkozott éjszakákon, átkozott reggelek előtt inkább zenéljen és énekeljen az ember, ne beszélgessen. Magam elé csaptam a citerát, játszani és énekelni kezdtem azt a dalt, hogy: „A csizmámon nincsen kéreg, met lerágta egy pocokféreg”. Olyan erővel vertem a húrokat, és olyan erővel énekeltem, mint még soha életemben. És Török Ádám is olyan hangosan énekelt,mint még soha életében. És folyton ugyanazt az egy nótát énekeltük. Ketten nagyobb lármát csaptunk, mint előző éjszaka tízen a névnapomon. Rézi halálsárgára vált, úgy nézett ránk, mintha megőrültünk volna.

— Átmegyek a konyhába - mondtam. - Lefekszem aludni. Nagyon elfáradtam.

Elment. Alig figyeltünk rá. Tényleg őrültek módjára viselkedtünk. Az embernek életében legalább egyszer becsendül egy dal, amitől nem tud szabadulni. Véletlenül csaptam bele, bizonyára Váry János fényes csizmái miatt. Úgy ordítoztuk szét a „pocokférget”, mintha az egész földgolyót meg akarnánk bolygatni. Talán tényleg azt akartuk. Sokat ittunk közben, de amikor hajnalban hirtelen abbahagytuk az üvöltözést, Török Ádám olyan tiszta hangon szólalt meg, mintha akkor ébredt volna nyugodalmas, pihentető álmából. Teljesen józan volt.

— A lovaimat és a birkáimat elhajtották — mondta. — A tanya talán megmarad Marisnak.

— A lovakat és a birkákat te is másoktól loptad.

— Egyedül csináltam. Magamnak, mindenki nélkül. Nem pólyázgatott egy golyószórós hadsereg.

Egészen eddig én is józannak éreztem magam, a hangos nótázás kifújja a gyomorból és a tüdőből a pálinkát meg a bort. Értelmesen gondolkoztam.

— Mire maradtál?

— A vadászpuskát és a pisztolyt a nádasban hagytam. Neked adom őket. Maris majd megmutatja a búvóhelyet. A pecsétgyűrűt és az aranyfogaimat is nálad hagyom, ha megdolgozol értük. Mielőtt legyalogolnék a mélységbe, forgassuk meg az ördög bibliáját.

— Hány osztást akarsz?

— Csak egyet.

— Az én házamban én keverem a lapokat.

— Tehát csalni fogsz.

— Akkor fogjunk hozzá.

Elővettem a kártyacsomagot, megkevertem, nem volt nehéz dolgom, a lapokat már régen megjelöltem, Török Ádámnak két tízest adtam, magamnak egy tízest meg egy ászt.

Török Ádám lehúzta ujjáról a pecsétgyűrűt, az asztalra tette, aztán a szájába nyúlt és kirántotta a két aranyfogát. Azokat is az asztalra tette. Felkavarodott a gyomrom, egyszerre nagyon rosszul és nagyon részegnek éreztem magam.

— Inkább én húzom ki az aranyfogaimat, mint azok a szarjankók - mondta, és megtörölte véres száját.

38