Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 7. szám - Bertók László: Lehetnék kuruc, sőt labanc; Megmásíthatatlan (versek)

Berták László

Lehetnék kuruc, sőt, labanc

Vagy az, hogy az orrom szelei, vagy most kell az orvoshoz el.

Igen, akárhová ütök, keményebb lesz, ami lötyög.

Az igaz, a jó meg a szép addig tojnak, amíg csibék.

Pici haza, piciny idő, s ugyanaz a lyukas tető.

Ha kioldanám a gubanc, lehetnék kuruc, sőt, labanc.

Ha hagyom, hogy se így, se úgy, a fejemre szakad a lyuk.

Ha fújom, mintha döntenék, villámlik és dörög az ég.

Ha azért is meggyógyulok, eltűnődhetek, ki vagyok.

Megmásíthatatlan

Úgy érzi, végleges. Nincs több fazék, csak a

másik oldaláról is lehet nézni. Nézni, odaülni melléje, megkocogtatni, mint születéskor az eget. S ha másra nem, a kedvező frontra várni. A többi megmásíthatatlan. Aki szemben, az azonnal beleköp, aki oldalt, az

12