Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 6. szám - Lázár István: Honnan, miként, kik (Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép)

nem próbálkoztak paprikatermesztéssel, mert az nem lett volna gazdaságos számukra.

Fehér Zoltán könyvének nagy érdeme — Bátya „életrajzának” bemutatásán túl - , hogy kiforrott módszerével, fejezeteinek beosztásával, lényeglátásval szolgálja a hasonló vállalkozásokat. (Bátya Község Önkormányzata, 1996)

Kőhegyi Mihály

Honnan, miként, kik

Róna-Tas András:

A honfoglaló magyar nép

Millecentenáriumi, milleeentenárium utáni alkalmunk nyílik észrevenni, hogy az amúgy évtizedeken át elég csendes mederben folyt - némelyek szerint egyenesen háttérbe szorult-szorított - honfoglaláskutatásunkban a közeli évek során új szellemi centrum keletkezett. Ami persze a terepkutatást, fiaként az ásatásokat illeti, ezek szükségszerűen szóródnak az egész országterületen és még azon túl. S ezt részben, bár nem föltétlenül, követi a leletek elsődleges feldolgozásának szóródása. Ámde minden, ami nem terephez kötött, vagy közeli - márpedig ez a temérdek, s gyakran a munka legjava és legnehezebbje - erősen a fővárosba koncentrálódott. Kötődve intézményekhez: Nemzeti Múzeumhoz, Akadémiához, az ELTE-n folyó régész- és történészképzéshez.

Mára azonban a honfoglalás előzményeinek és korának megismerése és megismertetése kétpólusúvá lett. S a másodikként kialakult, de némely téren talán előre vágott, új központ a Dél-Alföld fővárosában, Szegeden működik. Nem kis részt Róna-Tas András néprajzkutató és történész érdeméből.

Aki nemrég tette közzé a szegedi őstörténeti műhely szerteágazó tevékenységére is erősen támaszkodó monográfiáját. Alcíme ez: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Még hosszabb, ám pontosabb

lehetne ez a cím vagy alcím: Vázlat a magyar honfoglalás előzményei, környezete, lefolyása és részesei megismerésének lehetőségeiről. Mint Róna-Tas jelzi: műve egyetemi előadásainak nyomán készült. Ehhez méltó elmélyültsége, szakmai-módszertani sokrétűsége mellett is könyve örvendetesen közérthető, a magasfokú, ám lebilincselő ismeretterjesztés mintapéldája. Üdvös lenne, ha kitörhetne a szakmunkák olvasóinak szűkebb köreiből. S föltétlen ismernie, keze ügyében tartania kellene mindenkinek, aki bármilyen iskolában, bármilyen szinten magyar történelmet és irodalmat oktat.

S ekkor mit nem találok, példázatul... Birtokomban van az A madarak hasznáról és káráról első kiadása lf)01-ből. Ajánlása: „A földmívelő, kertészkedő, halászó és pásztorkodó magyarság használatára”. Szerzője: „Darányi Ignácz m. kir.

földmívelésügyi minister megbízásából írta Herman Ottó”. Miért hozom ezt itt föl? Mert Herman Ottó eme örökbecsű munkájának — amelyet a következő években a magas Minisztérium nem győzött újra és újra kiadni - 1, azaz egy korona volt az ára; és még így is kérésre ingyen küldték meg minden falusi néptanítónak és jegyzőnek, több más, hasonló kiadvánnyal együtt. De hát ez még abban az átkosban: a Monarchiában történt, s jóval Szarajevó előtt; és nem is a kultusz-, hanem az agrártárca védő-szárnyai alatt... Rendre hát -vissza a könyvhöz.

Róna-Tas András mesterét, Németh Gyulát követi, amikor nem a magyarság eredetét, hanem kialakulását teszi vizsgálatai centrumába. Ez nagyon fontos különbségtevés. és nem játék a szavakkal. Mert egy nép, egy nemzet eredetének keresését könnyen megfertőzi a fajmítosz, s hamis felhangokat, értelmezéseket kaphatnak amúgy semleges származástani. biológiai tények. A kialakulás hangsúlyozása sokkal jobban feltételezi azt a szüntelen vérkeveredést, mozgásban s vegyü- lcsben gazdagodást, ami különösen jellemzi az annyi finnugor, törökös. iráni és még sok egyéb elemmel találkozott és — a szó „és megismerő őt” bibliai értelmében is 93