Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 6. szám - Bence Erika: Szabadka irodalmi képe (Lovas Ildikó: A másik történet)

lenlevőket, sőt, a megszólítottakat is, akikhez a mesélő intézi szavait. De ezt nem tesszük meg, mert a név nem fontos itt, annál is inkább, mivel a fiktív alakok történetei épp annyira lényeges tartalmakat közvetítenek számunkra, mint a közismert személyiségeké: Csáth Géza és Kedves Jenő egyforma, szinte ugyanazon „vegykonyhában” ténykedik.

Lovas Ildikó novellahősei különcségük, másságuk, a legkülönbözőbb szenvedélyek (s nagyon fontos, hogy: szenvedélyek) rabjai. Ez végzetes, de mindenképpen determináló hatású az életükben. Kedves Jenő A gyógyszerészsegéd című novella főhőse („egy kisvárosi Rezeda”) a valóságban is mérgekkel pepecsel, de a lelkében is halmozódik a keserűség, testében a mérges fullánkok. „Feszültsége akkora volt testének és lelkének, hogy csöndesebb napokon összekoccantak tőle az üvegcsék a polcokon.” Kedves Jenővel tulajdonképpen akkor „tol ki” a sors,amikor olyan családnévvel ruházza fel, amely a kellem és a beleér- zés nélküli, a lelketlen levelek kötelező megszólítási formája is. Ezért történhet meg vele,hogy szinte valamennyi férjes asszonynak írt az utóbbi öt évben, de egy levélre sem válaszolt: egy kisvárosi Rezeda, Rezedás vágyakkal, nők nélkül. Aztán az egyetlen „Édes” megszólítású levélről is kiderül, hogy a kisasszony (az „ő angyala”) csupán öszekeverte a becéző értelmű vezetékneveket. S ettől a felismeréstől kezdve Kedves Jenő igazi „méregkeverő”, aki a legnagyobb lelki nyugalommal nyújt át téves port, arra gondolva, hogy „milyen könnyű nem jó helyre, polcra nyúlni”. Utolsó gondolatai sem kevésbé ironikusak: „.. nem is utolsó dolog jó gyógyszerészsegédnek lenni, mert lám, mindez véletlenül is megtörténhetett volna”.

Kedves Jenőt A gyógyszerész barátja című novella hőse követi e kisvárosi „vesszőfutásban”, ahol „gonosz parasztok” zavarják meg földközeli vágyaikkal az álmodozókat, s ahol megtörténhetett, hogy a vidék egyik legjobb festője, aki „magára vette a föld súlyát”, aki így Atlasz volt, „huszonnégy éven át kallódott...szennyes ingben és szakadt cipőben,... pálinkáért festette remek képeit”. A gyógszerész barátja című novella a tehetségében elégő művész portréját formázza meg előttünk. És tovább sorjáznak az „önpusztításra predesztináltak” sorstörténetei e könyvben: a Preferánsz festője, akinek végzete visszájára fordított kedélytörténet (a szenvedély elfojtásának trafikuma), vagy az Egy megtalált történetnek a „lét esszenciájáról” elmélkedő, az életben és a szerelemben is teljességre törekvő (így a mértéktartást is elvétő) hőse, akinek szinte hangját is megidézi számunkra — naplóbeli gondolatait, mondatait vegyítve saját szövegébe — a mesélő.

Az Egy világutazó és az Egy igazi világutazó című novellák a Krámer kabátjának esszé-részletében utazóként, élethabzsolóként, a szűk utcák unalma elől menekülőként bemutatott szabadkaiak történetei, az íróé, akinek úgy kerül válságba az élete, hogy egy nap — a hirtelen hétköznapivá, valósággá lett történelem alakulása következtében — „másik országban” ébred, s a világutazó vadászé, aki utazásait és a vadászat élményét akár művészetként is megélhette, s aki Port Saidban úgy lőtte magát mellbe, hogy a kisvárosra gondolt — gondolhatott.

És még két szenvedélytörténet: Bokor Andrásé (Színházi történet), aki egy kisvárosi Don Quijote; fejében végérvényesen összekeveredik a színház világa a valósággal. Vaskos tanulmányt ír arról, hogy a „népszínmű létjogosultsága a női szerepek által biztosított” (művét fennhangon felolvassa a vonatra várakozóknak), lakását színpadi kellékekkel zsúfolja tele és reménytelenül szerelmes Blaha Lujzába.

Különös rejtély övezi Száraz Pista (Az ünnep) virágvasárnapi kerékpártúráit. Ugyanis minden év virágvasárnapján be- karikázik a közeli városba, és senki sem tudhatja,hogy ott mit csinál.Majd egy általa (rádióhallgatás után) okozott rendbontást követően tíz évig elő sem veszi a biciklit, a városba sem jár el. Egy tavaszi reggelen azonban felül a városi buszra, hogy könyvet vegyen az unokájának a villamosokról. Mert hosszú éveken keresztül ezért karikázott be évente egyszer a városba: hogy egész nap villamosozzon.

89