Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Harmat Pál: Egy védőangyal öröksége (Kovács Vilma: Fortunatus öröksége)
A két lány férjével együtt kivándorolt az erősödő náci befolyás elől; életben maradásukat minden bizonnyal ennek a körülménynek köszönhetik. Bálint Mihály szülei, az idős Bergsmann doktor és felesége viszont az ön- gyilkosságba menekültek, amikor a nyilasok el akarták hurcolni őket. Ezt Bálint csak 1945-ben, a magyar zsidóság felszabadulása után tudta meg. Az Anschluss, Ausztria náci bekebelezése után Kovács Vilma és férje is utánament Olgának és Dormándinak Párizsba, de Kovács Frigyes hiúsága nem tudta elviselni, hogy a felesége tartsa el. Kovács asszony Marie Bonaparte hercegnő, a nemzetközi pszichoanalitikus mozgalom anyafigurája révén a Szajna partján is betegeket kezelt, férjének viszont nyilván nem nyílott lehetősége építészi munkája folytatására. Visszajöttek Budapestre - és nem vérlázító-e, hogy áldjuk a sorsot, amiért hamarosan betegség vitte el őket, és nem kellett megérniük 1944-et, a magyar zsidóság fekete évét?! De a történelmi kataklizmáktól független egyéni tragédia sem hiányzott a család életéből: Bálint Alice- t agyvérzés ölte meg új hazájában, Angliában. Édesanyját alighanem lánya korai halála vitte röviddel később a sírba. Maga Kovács Vilma nem írt sokat - hat munkájáról tudni —, és bár itt-ott kissé spekulatív tanulmányai összességében megbízható, meggyőző és érdekes írások, nagy elméletalkotónak Kovács nem nevezhető. A Kovács Vilma majdnem teljes írásos hagyatékát, öt tanulmányát közzétevő kis füzet mégis nyeresége az örvendetes módon egyre jobban gyarapodó magyar pszichoanalitikus könyvkincsnek. A címadó Fortunatus öröksége Kovács talán legfontosabb munkája. A Fortunatus-tör- ténetben a pszichoanalitkusnő élettörténete ismeretében felfedezhetők saját fiatalkori élményei is. Egy férfiról van benne szó, aki csak pénzzel, nem pedig férfiassággal akarja meghódítani a nőt. Az ilyenfajta kapcsolatnak így vagy úgy csődöt kellett mondania. Kovács Vilmát tizenöt éves korában férjhez adta egy huszonkét évvel idősebb férfihoz, fiatalon megözvegyült, nagy anyagi ínségben élő anyja. Az effajta, nagy korkülönbséggel kötött házasságok éppenséggel sikerülhetnek is, Kovács Vilma esetében azonban meneküléssel végződött a frigy. A házassága okozta súlyos neurózis révén került analitikus kezelésbe Ferenczihez, akinél aztán meggyógyult, és kedvet kapott a pszichoana- litikusi hivatáshoz. A szakmabeliek számára fontos a pszichoanalitikus kiképzésről papírra vetett összefoglalás. Ez a Ferenczi hatvanadik születésnapjára készült, de aztán már csak halála után megjelent kötet számára íródott, és nemrég ismét napvilágot látott a Ferenczi- emlékkönyv újrakiadásában. A magyarországi kiképző rendszer annyiban tért el a nemzetközileg elfogadottól, hogy a pszichoanalitikus jelölt saját analitikusa és az úgynevezett szupervizor ugyanaz a személy volt. Mint ismeretes, a jövendő pszicho- analitikusnak magának is át kell esnie egy hosszú ideig tartó pszichoanalízisen, hogy saját magán élje át ennek a terápiás eljárásnak az élményét. A szupervizor pedig az a szakember, akivel az éppen kiképzett fiatal szakember első saját eseteit, betegeit megbeszéli. A magyar pszichoanalitikus ok - köztük az utószót író Székács István - mélyen meg vannak győződve ennek az eljárásnak az előnyeiről. Valójában azonban hátránnyal is járhat - például még szorosabbá teheti a pszichanalitikus lelki függését kiképzőjétől, pedig ez a függés a magyar pszichoanalízistörténetből ismert módon így is sokszor túlzott mértékű. Ettől függetlenül Kovács Vilma kezdeményezése és tanulmánya gondolatébresztő és vitára érdemes. Kár, hogy a kötet szerkesztői megfeledkeztek Kovács Vilmának arról a rövid írásáról, amelyet Ferenczi halála után megjelent, összegyűjtött munkáihoz írt. Ebből szemléletesen kitűnnek Kovács Vilma szerkesztői, hagyaték-gondozói elvei. Ferenczi hagyatéka ugyanis a nagy magyar pszichoanalitikus özvegye révén Kovács Vilmára szállt, ő pedig később átadta vejének, Bálint Mihálynak. 1938-as kivándorlása során Bálint magával vitte Nagy-Britanniába, és bár még ma sem jelent meg teljes egészében (a Freud-Ferenc- zi-levelezés kiadása például lezáratlan), az évek során kinyomtatták a legnagyobb részét. Igen értékes része a kötetnek Judith Dupont elő- és Székács István utószava. Dupont asszony sok értékes adatot tár fel nagyanyja, Kovács Vilma életéből (például boldogtalan házassága történetét), a kilencven évesnél idősebb Székács, a két világháború közötti magyar pszichoanalízis egyetlen, még most is élő tagja pedig részben a szakmai közönség előtt ismeretlen emlékeiről számol be. Mind Dupont, mind pedig Székács munkája fontos 83
