Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Méhes Károly: Egy ló, egy ember; Tüzek (versek)
Méhes Károly Egy ló, egy ember Egy ló, egy ember. Robogás, suhanás, elmúlás. A ló legel tovább, az ember megnézi a vonatot. Egyiküknek vannak hirtelen fölbuzgó, nem is sejtett vágyai. A másik elégedett a harmatos fűvel, mit gazdája verejtékezve kaszál. * Úszik a sötét és a világos zöld. A szemből magasfeszültségű vezeték mered elő. Micsoda tomboló nyár! * Egy nagyon kedves kaluznő. Arca mint a szirupba tett barack. Otthon este csak veszekszik és sír. Azt hiszed, lehet 24 órában kedvesnek lenni? Egyre csak ürülök, kicsorbul mosolyom. Gyermekei fölnyögnek álmukba. Sose utaznak sehova. Tüzek (Nyalánkság) Süteményillat - az odaégett sütemény fojtó végtelenül szomorú szaga A kisfiú örök tekintete a homályos-füstös előszobában izzó nyár közepén
/
