Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)

Olga {figyeli a műveletet): A halottakért? Egy keveset, a tiszteletükre, vagy búcsúzóul. Nem ismerem a legendát, a szertartásokat. Sokat kell még tanulnom.

Péter: Hova mennénk, hova lennénk, Olga mama? Maga is csak idejött. Haza. {Gyufát gyújt, a szétlocsolt szeszhez közelíti a lángot.) De ezt majd látni fogják. Erre majd emlékeznek.

Olga: Engem ezért vissza visznek...

Péter: Lesz otthonunk legalább.

Olga: Ja, persze, a börtön is a miénk.

(A kéken lángoló szesz fényében ragyognak ketten. Jobbról az ajtóban megjelenik József, elbűvölten és tehetetlenül áll. A bal oldali ajtóban feltűnik Anna, mögötte később Bejárónő. Olga szó szerint átmegy a tűzön, a rival- • dához.)

Bejárónő': Hölgyeim, uraim! Én egy fia pisztolyt nem találtam itt.

Olga: Mert maga mindig rosszul takarít. (Rászól Péterre.) Itt vannak. Elég volt. Oltsd el. Túléltük. Megmutattuk.

(Olga meghajol a. közönség felé: jelzi, hogy vége a mutatványnak, és talán azt is, hogy a nézőkkel együtt csinálta végig.)

A virág ikonja

39