Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)
rabok legyünk vagy szabadok. Feleségem, mit varrogatsz ottan, olyan tüzes lelkiállapotban. Európa csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai.És akkor jött a hercegprímás, az ország első zászlósura, és azt mondta: adjuk vissza Katalinnak az ő ruháit, mert fázik a sírban. Péter (rákiált a látomásra): Maga meghúzta Marxot! Anna: Ez jó. Ezt megtartom. A szüleimnek. Bejárónő (odakacsint Olgának): Hol szorít a szükség, ott a segítség. Feljövök érte a síri világból, s oda leviszem azt, könnyűimet letörölni érted, ki könnyeden elfeledéd hívedet... és tojsz a többiekre, ha nem adnak kávét, hogy lásd benne a jövőt. Olga: Hagyja. Eljátszom én ezt egyedül. (Balról János és Juci érkezik. Meglehetősen elegánsak, jól tápláltak. János sportzsákban elemózsiát hoz, és látszólag kedélyes. Juci szatyra is degeszre tömve, ruhákkal. Meglepi őket a társaság jelenléte.) János: Kéz- és lábcsókom, Olga! Maga körül mindig zajlott az élet. Bejárónő: És eljönnek a tanítványok, megkövetni az ő mesterüket. Angyalra szükség már nincsen. (Kimegy jobbra.) János (Annára célozva): Lett közben egy lányunokája is? Csakhogy! Lélek, lélek, de miből élek. (Leteszi, beajánlja a sportzsákot.) Szalonna, kolbász, szilvó- rium. Mi kell még a mai világban? Juci (a bútorokat nézi): Ezeket kaptad, adták, vagy eladod? (Olgához közelít, megcsókolja. Tudja, de az idegenek miatt nem mondja ki, mi a helyzet.) Drágám! Tudod: harminckilenc! Olga: Nem! Egy. Vagy nulla. Juci (csacsog): De, de. Csak harminckilenc. Aztán csak hatvankettő. És megvagyunk! (Szatyrából előszedi Katalin ruháit, melyeket hat évvel ezelőtt Olga ajándékozott neki. Az elborzadva nézi.) Öltözz át. Ennek, rajtad, biztosan borzasztó szaga van. Naftalin, ugye? Vedd csak fel. Visszajöttek divatba. Minden előírói kezdődik. Nekem még szinte gyerekem is lett. (Már-már ráerőszakolja a ruhákat, mintegy megtorolva a régebbi ajándékozás megaláztatását.) Olga: Ne élvezd te helyettem az én bánatomat. (János eközben, mindenáron felpörgetni igyekezve a hangulatot, harsányan bemutatkozik Annának.) János: Fogadjon el barátjának, kislány, egy parasztot. Egy továbbszolgáló tsz- elnököt. így jó? Szólítson azért Jani bá-nak. Hívjon, ha szoptatni kell a malacot. (Péternek is bemutatkozik, noha ismeri.) János vagyok, így, magyarosan, egyszerűen. De nem Kukorica János. Te pedig, öcsém? Olyan kinézeted van, mint egy Róbertnek vagy Norbertnek, már meg ne haragudj. (Az eddig jelenvoltak többnyire szótlan döbbenettel asszisztáltak a házapár kényszeredett jókedvéhez; a hallgatástól azok is elnémulnak. Aztán felharsan a lakástulajdonos lány hangja.) Anna: A picsába! (Anna kirohan, jobbra. A kirobbant dühtől a többiek is megkönnyebbülnek.) Juci: Fogadsz velem, hogy rendőrért ment? János (Olgához): Idegen előtt nem beszélhettem. De egy szál kolbász szebben beszél... Mondja gyorsan. Olga: Mit? János: Hát, hogy mi volt. 32
