Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)

József: Olga mama...

Olga: Jóska! Köszönnél, nem?

József Csókolom, Olga mama.

Olga: Éjszaka van. Csak nem ittál?

József: Itt aludhatnék?

Olga: Azt akarod, Jóska?

József: Kéne.

Olga: Nem biztos, hogy jó neked, ha az anyád szobájában laksz megint. Csak bántod magad.

József (bizonytalanul): Nem. Nem azért.

Olga: Maradj. De más ágyat adok. Péter majd elrendezi. Megint nincs a helyén. 0 engedett be, ugye?

József: Nem. Nem egészen.

Olga: Nem vagy már gyerek. Szokj le arról, hogy a kerítésen át mászol be a nagyanyádhoz. Képzeld el, hogyha pisztolyom van, és lelőlek a sötétben... Negyvenháromban tényleg volt pisztolyom. Valódi! Loptam, mert kellett.

József (erőtlenül leereszkedik egy karszékbe): Igen? Megvan még?

Olga: Éppen egy gyereknek fogom bevallani, amikor az ávosoknak sem vallottam be! Ennél?

József: Nem kell. (Helyesbít.) Köszönöm, nem kérek. Hányingerem van. Egy kicsit.

Olga: Nehogy azt mond, mint a nagyapád: hogy konyakot innál. Teát kaphatsz. Esetleg Péter kever neked egy kakaót.

József: Honnan van magának mindene, Olga mama?

Olga: Van. Ne irigyeld.

József: Tudja maga, mi az a sztálinvaj? Marmaládé!

Olga: Régi vicc.

József: A bányászok eszik.

Olga: Bányában vagy?

József: És ha? Nem illik az úri családba?

Olga: Egy úri családba minden illik, fiam. Ha jól csinálják. Becsület dolga. (Érdes modorát félretéve, igazi aggodalommal kérdez.) Miért nem tudtál nálam megmaradni?

József: Itt vagyok. Szégyen. A kisfiú fut az anyja szoknyájához. (O maga is megdöbben a kijelentésétől, mely halott anyját idézi.) Fut valahova. Mindegy. (Kifelé mutat.) Hallja?

Olga (figyelőzik): Nem. Most nem. Most negyvenegy van.

József: Lőnek pedig, Olga mama. Zajlik az élet. Ott kint, a városban, az utcán, az országban most élet van. Az nem egy úri ház. Ott mi, leszart proletárok verjük a gitárt. Ott most készül a szabadság. Magyarok leszünk.

Olga: Akkor meg miért nem ott vagy? (Csend.) Maradhatsz. Péter átadja a szobáját, holnapig. De ha mégis az anyád helyét akarod...

József: Reggel elmegyek.

Olga: Nincsenek barátaid, ugye? Szeretőd sincs, persze. Jóska, nem élhetsz egyedül. (Nyilván önmagáról is beszél.) A magányos embernek életveszélyesen kiéleződnek az érzékei, őt magát sértik fel végül. Hamar meghal. Barátokat kell szerezni. És ellenségeket. Olyan jó gyűlölni őket.

(József időközben belekortyol egy teáscsészébe. Amikor leteszi, látszik: vér- nyomos.)

József: Akkor lefekhetek?

18