Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 6. szám - Csiki László: Az erkély (Színjáték két részben)

Mariann, aki jelkép

I. ifjú, aki fegyvert akar

II. ifjú, aki alig szól Fiatalok, akik mindig vannak.

Történik 1956. október 23-án este és éjszaka, valamint 1962 egy nyári napján.

I. rész

Szín: utcára néző, fedett, beüvegezett erkély, szobának berendezve. Asztal, karszékek, telefon. A falakat plakátok fedik; egy munkás-alakot ábrázoló, egy Bartók-koncert program és az 1848. március 15-i Tizenkét pont a legfeltűnőbb köztük.

Kijárat bal felől az utcára, jobbról a lakásba.

Két hölgy ül a fotelban, és társalog.

Olga, a ház úrnője, szikár és középtermetű, nagyon tiszta és elegáns. Juci negyvenes, testes és roppant nőies, parasztos ruhában.

Olga: A főtér közepén, a szökőkútnál döglődött egy szamár. A fuvaros meg átko- zódott és rugdalta. Odaszaladt két fiatalember segíteni. Szép fiúk voltak. De semmit sem tehettek. Aztán csak gyűltek az emberek, és kiabálni kezdtek. Ha sokan vannak: kiabálnak. Két süvölvény felment a múzeum lépcsőjére, volt ott egy ágyú, emlékműnek, azt a tér felé fordították, és utánozták a hangját. Egy harmadik petróleumos üveget hozott, letépte a hosszú gatyája alját, rátekerte az üvegre, meggyújtotta. Öt perc múlva a tér fele lángokban állt, és mindenki hurrázott. Az emeletekről matracokat, bútorokat hajigáltak le, felborítottak egy villamost, és rögtön lett barikádjuk. Akkor már puskák is voltak, valahonnan. Én csak a szamarat néztem. Még a gazdája is otthagyta, beállt a felkelőkhöz. (Elméláz.) Bécs. Szép volt Bécs akkor. Bécs szép volt. De lehet, hogy Linz vagy Graz. Azok is jók voltak. De a szamár megdöglött.

(Kintről tömegmoraj hallatszik.)

Juci: Ez mi?

Olga: Valami.

Juci: Hazamenjek?

Olga: És János?

Juci (észbe kap): Hol van János?

Olga: Idevárod, nem? Vagy már el szoktad felejteni?

Juci: Én a fél kilences vonattal elindulok. Különben nem érem el a csatlakozást. Olga: Itthagynád a Jánosodat?

Juci: Most már hagyhatom neked.

Olga (kioktatja): Én soha nem hagytam a férjemet. Utána mentem Kaposvárra. Harminchétben. Utána mentem Kolozsvárra, negyvenben, a visszacsatoláskor. Utána mentem Bátonyba, ötvenegyben, amikor oda suvasztották. Juci: Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem...

Olga (szárazon)'. A felesége voltam.

(Újabb tömegmoraj.)

10