Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 6. szám - Határ Győző: Ibolya
Határ Győző Ibolya JL# rillat-Savann szerint fejedelmi vacsorát sajt felszolgálása nélkül befejezni — a szentlélek ellen való vétek. Jómagam másképp képzelem azt a szentlélek ellen való még nagyobb bűnt, amikor tűrjük és hagyjuk, hogy feledésbe menjen a lényeg. Márpedig a lényeg nem az volt, hogy Sümeghy Káz- mér építész-gyakornok megkapta azt a kitüntető feladatot,amitől nemcsak hogy menten főépítésszé nevezték ki a főváros Építészeti Főtanácsában, hanem teljes egészében elnyerte és birtokolta Ibolya szerelmét. Ibolya volt a lényeg, a dolgok leglényege; az, hogy Kázmér Ibolyával és Ibolya Kázmérral keresztben-hosszában, elvágólag, egybevágólag és lényegbevágólag a mielőbbi egybekelés mellett döntött; nemcsak azért, mert Ibolya több ízben, Kázmérkának alatta-felette, gyorslihegősen a fülébe sival- kodta, hogy „nem tudok nélküled élni!”, nemcsak azért, mert Ibolya idegen- vezetői keresetével és Kázmér főépítészi fizetésével, a kettőt egybetéve színházi vacsorákra is telt és bízvást a Felső Százezerhez Tartozónak tekinthették magukat, hanem. Hanem azért is, mert Ibolya harmadhónapos állapotos volt és nem érzett sem kedvet, sem ingerenciát a lányanyasághoz, bármenynyire futott különben a divat után, márpedig lányanyának lenni mainapság rangot jelent. Hogy mi a lényeg, azt kettejük közül Ibolya tudta jobban, sőt, ő tudta igazában és nem Kázmér, aki a lényegnek melléfogott és elfelejtette. Ám a lényeg teljes-tökéletes elfelejtése nemzeti sajátságunk, mindig akkor jön ránk (és felejtjük a lényeget), amikor a legkevésbé számítunk rá; így hát az is nemzeti ismertető jegyünk és legyünk is büszkék rá, hogy Kázmérka, többnyire- és jobbára — összetévesztette a lényeglátást a lényegfeledéssel; csak élte világát, abban a biztos tudatban, hogy amíg övé a főváros Emlékbizottságának ez a Parádés Megbízatása, addig övé a lényeg és övé Ibolya — nincs az a Nemzeti Feledékenység, amely őt akár a Feladattól, akár Ibolyától elüthetné. Mi is tehát tartsuk magunkat a Nemzeti Illendőséghez és ne veszítsük szem elől a lényeget, amely ezúttal, Sümeghy Kázmér fiatal főépítésznek a Márnai-palota romjainak néhai fényében— és hajdani pompájában való helyreállítása volt.- Úgy állítsa helyre ezt a mi Málnai-palotánkat — veregette vállon a főépítészt a Mátrai-Emlékbizottság Adjudikátora - úgy csinálja a dolgát, fiatal barátom, hogy az a palota olyan legyen, mintha a skatulyából vették volna ki, de azért mégse legyen oly újdonatúj, hogy termeiben ne lengedezhessen 4
