Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Beregszászi Anika: Magyar helységnevek Kárpátalján (1988-1995)
A vitás kérdések tisztázása, az álláspontok közelítése céljából hívta össze a KMKSZ, a Szovjet Hungarológiai Központ és a Magyarságkutató Intézet 1991. május 11-ére Ungvárra azt a tanácskozást, amelyet teljes egészében a magyar helynevek kérdésének szenteltek. A tanácskozás eredménye egy nyolc pontos állásfoglalás lett (vö. Kárpátalja 1991:4), melynek tételeihez a résztvevőit szándékaik szerint a későbbiekben is tartják magukat. Az állásfoglalás kívánatosnak tartja a hivatalos nevek több nyelven történő párhuzamos használatát, valamint azt, hogy az adott településen belüli kisebbség hivatalosan használhassa saját névformáját, ha részarányuk eléri az 5%-ot, vagy az 1000 főt. A hivatalossá tett neveket minden nyelv a maga tulajdonnév-alkotási szabályai szerint alakíthatja ki. Kívánatosnak tartja a tanácskozás továbbá, hogy elkészüljön Kárpátalja helységneveinek történeti névtára. A nézetkülönbségek egy része tanácskozás után is fennmaradt, s a helységnevek történeti névtára sem látott napvilágot. Megjelent viszont a Botlik József-Dupka György szerzőpáros által összeállított Ez hát a hon...— és a Magyarlakta települések ezredéve Kárpátalján című kötetekben egy „Kárpátaljai magyar helységnévszótár”, ill. egy „Helységnévazonosító”, melyek a magyar változatok mellett az orosz és ukrán nyelvű névalakokat is feltüntetik (vö. Botlik-Dupka 1991:261-66 és Botlik-Dupka 1993:326-41). Előbbi az 1946-ban szentesített orosz és ukrán névalakokat és azok magyar megfelelőit közli, utóbbi a Kárpátaljai Területi Tanács hivatalos kiadványát vette alapul, ami az 1993-as állapotot tükrözi, valamint azokat a hivatalos rendeleteket, amelyek egyes magyarlakta falvak eredeti nevének visszaállítására vonatkoznak. A fentiek ellenére a magyar helységek hagyományos nevének visszaállítása és hivatalos rangra emelése azóta is vontatottan halad. Az ukrán parlament még 1991-ben visszaállította két magyar falu, Eszeny és Tiszaásvány történeti magyar nevét a Javorovo (...) és Minyeralnoje (...) helyett. A kárpátaljai megyei tanács 1992. december 22-i rendeletében további néhány magyarlakta település nevének visszaállításáról határozott, ugyanakkor az Ukrán Legfelsőbb Tanács csak 1995 márciusában hagyta jóvá 27 kárpátaljai, köztük 23 magyarlakta település történeti nevének visszaállítását (vö. Kőszeghy 1995). De a fentiekben vázolt elvek és álláspontok ezekben az esetekben sem mindig érvényesültek következetesen. Például míg Szűrte, Téglás, Bátfa stb. visszakapta eredeti nevét, addig Bátyú továbbra is Batyovoként (...) szerepel a hivatalos iratokban. Jogilag továbbra is tisztázatlan maradt Beregszász hivatalos nevének kérdése, annak ellenére, hogy 1990. november 25-én népszavazást is tartottak az ügyben Kárpátalja egyetlen magyar többségű városában, s 14.478 szavazó közül 12.457-en a Beregszász név mellett voksoltak a Beregovo ellenében (vö. Dupka- Horváth-Móricz 1990:128). A helységnevek problémája azóta is folyamatosan napirenden van a legtöbb járási, megyei, országos és kormányközi fórumon, pl. a Nemzeti Kisebbségek Jogainak Biztosításával Foglalkozó Ukrán-Magyar Vegyes Bizottság ülésein (vö. Kárpáti Igaz Szó 1995:2). Ennek ellenére még mindig számos település van Kárpátalján, amely a régi, oroszosított, ill. ukránosított nevén szerepel a hivatalos okmányokban A névváltoztatást a jelenleg hatályos ukrán törvények lehetővé teszik, a kezdeményezés joga a községi tanácsok kezében van. A helynevek ügye tehát egyaránt függvénye egyéni-közösségi indítványoknak és a nagypolitikának. A kérdés gyakorlati oldalát tekintve sem halad minden olajozottan. „Abban, hogy települések tucatjai kapták vissza régi nevüket, sok ember munkája benne 107
