Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 5. szám - Szürti Miklós: Szocializáció a szovjet hadseregben
A harmadik etikai kódex az „öregbaka-rendszere”, amely a hadsereg életmegnyilvánulásainak majdnem az egészét szabályozza. Az utóbbi az eló'zó' kettőhöz képest nemhivatalos és informális. Elkülönült elméleti jellegű képzés útján nem elsajátítható. Szabályait mindenki csak a saját bó'rén tapasztaltak alapján ismerheti ki. Ezzel még nem teljes a versengő' etikai kódexek nevezési listája. Kettó't kell még megemlíteni, amelyekről az alábbiakban külön lesz szó, az egy nemzethez (régióhoz, kultúrához) tartozók közötti szolidaritás, valamint a hadseregben burjánzó második gazdaság által diktált logika. A kérdés az, hogyan kapcsolódnak össze mindezek a rendszerszervező elvek. A szovjet társadalom nem elég fejlett ahhoz, hogy a hadköteles korú fiúknak a szolgálat kezdetére már kész beidegződéseik legyenek egy bürokratikusán formalizált előírásrendszer komolyan vételéhez. Csak a nyers kényszer jöhet számításba, amit az öregbaka-rendszer szolgáltat. A törzsi elemekkel kevert szubkultúrának viszont hadsereg kinézete kell hogy legyen. így nem marad más hátra, mint az, hogy a katonás látszat meglétét kéri számon az ország politikai vezetése, valamint az ennek ellentmondó jelenségek hatékony elrejtését. A tiszti állománynak tehát az ellenőrzéseken prezentálni kell a frissen kiglancolt haditechnikát, a bakák hasonlóképpen előkészített menetfelszerelését, az egymást derékszögben metsző vonalakat és a zöldre festett füvet a körletben stb. Amennyiben ez sikerül, több dolga nem is marad a tisztnek. A tisztikar társadalmi presztízse közelít a nullához, többnyire idült alkoholistákból áll, akik a rendszeresen ismétlődő (a váratlan ellenőrzésektől általában tartózkodik a főnökség) ellenőrzéseken kívánnak túlesni. A szükséges munkaaktivitást az öregbakák biztosítják, lehetővé téve a tisztek további tétlenségét. A politikai vezetés pedig megnyugodhat a hitében, hogy van egy katonai feladatok ellátására alkalmas hadserege. A szolgálati szabályzat és az öregbaka-rendszer összeegyeztetésének képlete tehát az, hogy a hivatalos rendszer néhány eleme beépül az informális rendszer rituáléjába. Például, hogy mit illik a tisztek jelenlétében művelni és mit nem. Végül is a tiszt cserébe azért, hogy vak és süket a jelenségekre, amelyeket üldöznie kellene, megérdemli azt, hogy ne a jelenlétében rugdossanak össze egy fiatal katonát. A tiszt, ha hivatalosan panaszkodna valaki neki, hivatalosan ej- nye-bejnyéz és szigorúan megszidja a vétkest, az „öregek” pedig gondoskodnak róla, hogy többet ne jusson az eszébe panaszkodni az illetőnek. Mindenki jól jár: a tisztnek nem romlik a statisztikai átlaga, a veterán demonstrálhatja fensőbb- ségét, a fiatal katona pedig örül, hogy ennyivel megúszta. A szolgálati szabályzat imitálásának etikettjét, és ezen keresztül bármiféle hivatalos szabályrendszer összeegyeztetését, a mögötte meghúzódó farkastörvényekkel, mindenki elsajátíthatja. Kivéve, aki nem képes, vagy nem hajlandó. Ok biztosan nem ússzák meg ép bőrrel. „Ártatlan” maradhat esetleg néhány „védett katona” is, akik elég nagy főnök csemetéi ahhoz, hogy a felső tisztikar közvetlen védelme alatt húzzák ki a két évet, amennyiben véletlenül behívják őket. Üzemzavarok mindezek ellenére előfordulnak. A tisztek és a sorállomány felső kasztja elfeledkezik néha az elemi óvatosságról, vagyis nem tartja be az etikettet. Eltusolhatatlan botrányt valamilyen külső tényező is okozhat, például, ha leszáll egy repülőgép a Vörös térre. Gondot okozhat még a nemzetiségi és regionális szolidaritásnak az öregbaka-rendszerét esetleg keresztbemetsző logikája is. FÖLDIEK - AVAGY RASSZIZMUS A HADSEREGBEN. Az otthonról hozott kulturális sajátságok, valamint a bajban a földiekkel való összetartás olyan erős, 66
