Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 1. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény) III. rész

- Nekem abból süssél. Enni akarok belőle. Mint Török Ádám.- Te nem lehetsz olyan, mint a rablógyilkos Török Ádám.- Nem leszek olyan. De irtani fogom a gyilkos disznókat. Süssél nekem a húsából.

Rézi nem vitatkozott tovább, nekünk bundás kenyeret, Péternek hosszúkarajt sütött. Péter nem volt olyan, mint Török Ádám, sokkal csúnyább volt így összeverve, fájdalmas arccal rágta a gyilkos disznó húsát, de hősiesen megette. Azután kamillateát ittunk. A maradék kihűlt teával Péter átáztatta a fehér asztalkendőt, és megkékült dagadt szemét borogatta. Elég gyászos hangulatban ültünk az asztalnál.- Máskor, ha földre terítenek, azonnal szorítsd a karjaidat az arcodra - tanácsoltam. - Akkor a rugdosásnak nem maradnak ilyen ronda nyomai. Ezt minden valamirevaló kocsmázó ember tudja.- Többé sohasem fognak megrugdosni - mondta Péter a fehér asztalkendő mögül.- Nem a fenét - legyintett Rézi. - Mindig j ártatod azt a nagy pofádat, aztán persze, hogy szétverik. Én meg már öreg vagyok ahhoz, hogy megvédjetek.

Csöndesen kinyílt az ajtó, Stefi jött be. Vigyázva becsukta az ajtót maga mögött, mintha mélyen alvó emberek közé lépett volna be, akiknek nem akarja megzavarni a nyugalmát. Az asztalhoz is csöndesen ült le, sokáig szó nélkül nézte kamillás arcú öccsét. Később fanyarul azt mondta:- Hallottam, hogy a hogyishívják édestestvérem itt van nálatok. Az emberek azt mesélik, hogy kicsit lebetegedett, miután megváltoztatta a nevét. Mi is a legújabb neve? Fegyházi? Szarházi?

Rézi ráripakodott:- Hagyd békében! Fáj minden porcikája. Majdnem megölték.

Péter levette arcáról az asztalkendőt, megpróbált farkasszemet nézni bátyjával, de a megkékült szemhéjak mögül ez nemigen sikerült. A zsebéből elővette az igazolványát, az asztalra csapta. Stefi hosszan nézegette az igazolványt, halkan dünnyödött maga elé:- Keveházi Péter. Sohasem fogom megjegyezni magamnak.- Ezt a nevet íratom be a pártkönyvembe - mondta Péter. - Eljön még a mi időnk.- Kinek az ideje?- A magyar kommunisták ideje. Itt Magyarországon.- Mikor?- Előbb, mint gondolnád.- Sohasem jön el az az idő. Melledre tűzött Keveházi könyvecskékkel fogsz lógni valamely országút menti eperfán. Vastag kötéllel a nyakadon.- Mások lógnak majd az országút menti fákon.- Apánknak megmutattad az igazolványodat?- Még nem.- Ne is mutasd meg neki. Ha megteszed, lovakkal rugdaltatom szét a fejedet.- Nem félek a lovaidtól!- Nincs szebb a testvéri szeretetnél - szóltam közbe. - Sokféleképpen meg lehet halni. Nemcsak felakasztva, és szétrugdosott fejjel. Felsoroljam?

Stefi mintha elszégyellte volna magát egy kicsit, felállt, megfogta Péter karját.

31