Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Silló Jenő: Toldott-foldott ballada (Kovács András Ferenc Jack Cole dalaiból c. versének pre- és architextusairól)

A Toldott-foldott ballada pretextusairól

Jack Cole balladája a múlt létesítései, a szöveghagyomány által értelmezhető, ugyanakkor (át)értelmezi is ezeket a létesítéseket, ezt a hagyományt. Az aktualizált architextusokhoz és intertextusokhoz való polilogikus interpretatív viszonyában megfigyelhetőek a detotalizáló, dekanonizáló törekvések: nem egy harmonikus egységbe rendezés történik, a vers ütközteti az architextusokat, és „Massachusetts, San Francisco, Vermont,/ Yale, Colorado, Tombstone és a Greenwich Village” variánsainak bizonyos fokig konzisztens „összevarrogatása” mellett ugyanúgy hatnak a szövegválogatás kontingens, aleatorikus tendenciái is, melyek jelzik, hogy a létrehozott szöveg csak az egyik lehetősége a variánsokkal (a pretextusokkal) való dia- (poli)logizálásnak. Jack Cole variánsa eleve nem tart igényt arra, hogy valamivel többnek tekintse, netán csakis ezt és csakis így „fújja a Haarlem, a Harvard”.

Az intertextualizáció aleatorikusan kiválasztott pretextusokkal jön létre, azonban nem mimetikus újraírásként, mivel a Toldott-foldott ballada maga teremti meg ezeket a pretextusokat.

De nem csupán ilyen fiktív intertextualizációval találkozhatunk a balladában: jelen vannak — a jelentésképződés szempontjából alapvető - egyáltalán nem fiktív pretextusok is, Ady életművéből A Hortobágy poétája, Az Illés szekerén, a Hunn, új legenda, illetve Ady „élet-műve”.10

Azt, hogy Jack Cole versének illetve Quint Afton „élet-művének” megértésében, illetve megírásában fontos szerepet játszik a magyar (irodalmi) tradíció, (bármennyire is túltengjenek benne az amerikai helynevek), nem csupán (és nem elsősorban) „a mafla Quint” „Brazos Durango Sacramento” magyarul „érthető” káromkodása teszi, hanem tematikus, motivikus és szövegszerű egyezések Ady- val. Quint Afton életrajzának és poétikai elveinek elmondásában Jack Cole Adyt evokálja: Quint is „Elment Presidióba”, akárcsak Ady Párizsba, körülötte is botrányok támadtak („Szapulta hájfej szentfazék/ Mucha meg Battle Mountain”, „Kotródjon innét míg lehet/ Irhádat hordd odébb te kosz”), őt is „Teheccség verte lassú franc/ Isten”. Ady bizonyos témakörein (betegség, istenes versek) és az életrajz elemein túlmenően: Quint jellemzőiként olyan jegyeket említ, melyek egyezéseket mutatnak A Hortobágy poétájáéival - -’’nyugtalan”, „könnye csöppet ki-kifolyt/ Ha kerülgette sanda bánat” (Vö.: „Kínzottja sok méla vágynak”). Egyezik az őket körülvevő, az értékes létrejöttét, létrehozását, a költői tevékenységet eleve meggátoló, felszámoló kulturális környezet is. („marhaugratók”, ill. „gatyás, bamba társak”) Quint is mássága miatt kerül szembe környezetével, az „Ugarral”: „Tág szíve volt mint sivatag/ Viszont tövis se kaktusz/ Nem nődögéit keblébe bent”.’’Csak dal vagy az se csak szussz”- a „Kúnfajta, nagyszemű le- gény’en győzött az Ugar, elfojtotta benne a költőséget, Quint viszont költővé vált. Ezt a költőséget (és közvetve Ady költőségét) illetően Jack Cole iróniája nyilvánvaló. Ezt csak fokozzák Az Illés szekerénre („Lám szent se volt se príma tag/ Azonban mégis égbe ment”, „Hej Quint a csalafinta Quint/ Röpült a mennybe mint a pinty”, „Művész volt s mennybe purcant”), illetve a Hunn, új legendára („Mit bánta ő hogy Shelley/ Lelkit miként lehelli/ Dallamba pille-légbe/ Köpött

10 Az utóbbit extratextusnak is lehetne venni, de tekintettel arra, hogy ez is szövegek — irodalomtörténetek, életrajzok, lexikonok, tankönyvek, stb. — által jut el hozzánk, beszélhetünk tematikus intertextualitásról.

50