Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Silló Jenő: Toldott-foldott ballada (Kovács András Ferenc Jack Cole dalaiból c. versének pre- és architextusairól)

bluesokat (Death Valley Blues) szerző „bujkáló dalár, költő, afféle bobdylan, nemtudommicsoda”3 Jack Cole dalai pedig szintén nem amerikai költő versei: jelentésképzésükben, értelmezhetőségükben szerves szerepe van az európai és a magyar artisztikus regiszter, irodalmi hagyomány részét képező művekre való allúzióknak, rájátszásoknak, ezek dialógusba vonásának, a magyar (vagy éppen erdélyi magyar) kulturális kontextusra való utalásoknak, olyan szerzők (meg)idézésének, mint Robert Burns, Walther von der Vogelweide, Madách Imre, vagy éppen Kovács András Ferenc.4 A fiktív Jack Cole a nevéhez kapcsolt dalokban egy lehetséges költészetet jelent, alakmás voltában egy olyan költő, aki akár Kovács András Ferencet is idézheti.5 Erre az idézésre, alluzionálásra hozható fel példának a következő két-két versrészlet: „A dallam kezdetébe kókad” (Jack Cole: Death Valley Blues) — „vak föld alá nő visszás koronája” (KAF: J. A. szonettje), illetve „Vak angyal dúdol így/ Nyavalyog csak gyalog” (J: Cole: Sziú éjszakák, navaho nappalok) - „Mit írtam itt a porba, mit?/ S miért tüntettem el?/ Tü- zeknek üdvét, bűnjelét, vak angyaloknak énekét?” (KAF: András evangéliuma.). Az. ilyen egyezések is jelzik, hogy ez a „Milwaukee mellett, Wisconsinban?/ Vagy a Cascade Range tövében/ a Cornwall Ranch teraszán,/ fönn Oregonban, egy őszön?” (Üdvözlet Oregonból) író költő dalai a magyar költészet és kulturális hagyomány ismeretében érthetőek. A „Világomon, mint vén levél az ágon,/ Fityegtem én...” „Maros-Vásárhelyt, 1893 februárjában” keletkezett Lázáry René- verssor utalásait nem 1893 horizontjából értjük, ugyanígy azt „a Napfényes Kalifornia peremén, a Halál Völgyében” írt/parafrazált sort sem az amerikai (irodalmi) hagyomány kontextusába helyezzük, hogy „Rézbőrű küzdj és bízva bízzad”.(Death Valley Blues)

Ez a (song, blues, illetve lírai műfaj értelemben) dalokból álló, regiszterét populárisnak beállító, a dalt, a verset nem a beszéd kivételes alkalmaként felfogó, travesztív jellegű alakmás-költészet az általa megidézett művekhez, regiszterhez való viszonyában ironikusan viliódzni kezd, egyszerre ignorálva és állítva az irodalmi tradíciót. Kovács András Ferenc költői énjének Jack Cole (és Lázáry René) általi megsokszorozása kiszélesíti azoknak a beszédpozícióknak, regisztereknek a skáláját, amelyeken/amelyekben megszólal, és felfedezhetőek olyan átjárások, áthallások, melyek arra engednek következtetni, hogy a fiktív szerzők, az alakmások művei nem a múltba, illetve a másik kultúrába való beleérzés általi belehelyezkedésként, hanem a múlthoz és/vagy a mássághoz való viszonyulásként foghatók fel, hogy az idő-, illetve térbeli távolság, különbözőség a jelenből és innen teremtődik meg.

3Mondja róla Kovács András Ferenc Csontos Erikának adott interjújában.(Egy majdnem középkori írástudó) Ezt ld. in Kovács András Ferenc: Scintilla animae, vagy in Magyar Napló, VI: évf. 13-14. sz., 1994. VII. 8., az előbbi helyről való idézetet pedig a 162. oldalon.

4Az utóbbi és a Jack Cole költészete közötti kapcsolatokat, összefüggéseket különböző egyezések jelzik, melyeket intratextuálisaknak vehetni, ha Jack Cole dalait a szerző-elvet mereven érvényesítve tekintjük Kovács András Ferenc verseinek. Azonban ha a szerzői név mellé a művek címét is egyenrangú klasszifikációs funkciónak vesszük, akkor egyazon szerző művei között is beszélhetünk intertextuális kapcsolatokról. Jelen esetben még inkább, mivel a Jack Cole-dalokat Kovács András Ferenc verseitől nemcsak címek különítik el és csoportosítják, hanem éppen egy szerzői név is. (Ha nem is olyan mértékben, mint Lázáry René műveit.)

5KAF: „Én csak lefordítgatom azt, amit Jack Cole dali... Ha falsul - hát falsul.” (Scintilla animae, 163.)

44