Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 4. szám - Kovács András Ferenc: Lázáry úr Párisban; Rue du Vieux-Colombier; Vaugirard. Adybandi Párizsban; Szárszói variációk; Dísztávirat szárszói találkozókra; Reminiszcencia; Blake-improvizáció; Álom sorok (versek)

Mi újság lélek semmi már Űzött egyszarvú sem vadabb Törvény nagy úr a nem lehet De még nagyobb a nem szabad

Már nem szabad levetkezik Mindenné lesz az űr talán A szajha vers is meztelen Egy-két ékszert ha tűr magán

Ragyogj rám Szent András hava Bordó magány rím Rue Madame

Szárszói variációk

Koszta Gabinak

Jé, a kalapja!

Pusmogtak össze mögötte a lányok, a párok,

Fruskák meg fiatal szeretők. Persze nevettek Is. Mi több: meghökkentek polgáribb nénikék,

Termetes, tisztes családapák, napozók, satöbbik.

Né, hát kicsoda ez? Kitaposott félcipőben. Fűzője Befőző madzag. Közönséges spárga. És semmi zokni, Zokszó. Éhenkórász. Még stranddíjra se futja Nekije! Nézd mán! Kiráncigálta bús nadrágzsebét.

Fehéren fityeg a nincs, a rongyos, a kilyukadt Semmi, a szegényes üresség, a végképp kifordított Világ. Nem az övé. Se nem sajátja. S a nadrág is Másfél számmal nagyobb! Szinte magába roskad.

Semmim sincs. Mondja nyugodtan. Dohányom? Csak némi Dohány törmelék. Volt cigaretták sirüléke. Semmim Sincs. Ismét. Megkutathat, kérem. De én vagyok az Egyik legnagyobb élő. Legnagyobb Élő Magyar Költő. Egyelőre. Beengedhetne ingyért, strandos úr. Önön Hálás utókorom szeme. Még láthat engem. Hónapos Szobában lakom. Lakkozott babakocsikat tologatok a Szomszéd uccácskában. Orosz drámában Andrej Prozorov. Bólogatnak a jázminok. Szeretnek engem. Beengednek a Panzióba is. Néha. Pedig dehogy vagyok bolond. De Mit keres itt nyárban, nagykabátban? És majd, majd Egyszer ki fizet meg magáért? Talán megint a háziúr,

3