Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám - Bohár András: Az esszémondatokról (Géczi János: Angyalhéj)

számtalan lehetőséget mozgósító folyamatába.

S hogy mennyire az élettel való telítettség, s a dolgokkal való személyes találkozás jelenti szerzó'nk tematizációs alapélményét, azt eminensen igazolják a történelmi helyekkel való találkozások nem éppen a megszokott emelkedettséghez közelítő' hangütése: „Ok. Az okossá kopaszodó patkányok között (nagy, gesztenyerozsdás hímek és kopott, iromba, csecses nó'stények), mint a tudatvesztettek, fekszenek a sovány fűben, régi császárgyilkosságok szagát szimatolva... Csalogatják a fogyókiárát, ki szeretnének kopni a városból, de harminc kiló alá jutni sehogy sem sikerül." (Fórum) A helyekhez való viszony — a Hotel Maxim Firenzében, egy római galéria vagy egy piac — kétféle látásmódot reprezentál Géczinél. Egyrészt a mindenkori hétköznapiság antropológiai dokumentumainak kutatása, a nyomok feltárása vezeti tekintetét és tollát. A minden szakralitást megkérdőjelező', ám paradox módon mégis hittel telített poézis befoghatja a koldusok, kéregetők pozitív tipologizációját, miként a szent helyen emlékbe idézó'dő asszociációk is egy élettel telített kulturális utalássort hoznak mozgásba (Szentszag). Másrészt a természetes életvilág teljességének pillanatnyi élményei, a nők nyakában tekergő hónyestprémek éjjeli élete, a gyöngyhagymaszagú ballonkabát vagy a padozat császároknak kinyílt rózsája: érzékeltetik a minden mindennel összefügg tünékeny tematizációit.

S még egy, az előzőeket is magába fogó attitűd alapérvényességéről szükséges szót ejteni. Az erosz mindenkori keresése és jelenlétére való rálátás megmutatkozik a „populáris-népművészeti" törekvések befogadásakor (egy mutatványos „különleges technikával" szólaltatja meg trombitáját) vagy abban a felfokozott figyelemben, amely nemcsak a közvetlen látványban tetten érhető érzékiséget fogalmazza újra (Pornográf, Üzenet), de saját írás- és létezéstechnikájához is reflexív módon viszonyul (Pinaszag, Hasonlat, Méz).

Természetszerűleg tucatnyi szempont szerint érinthetőek lehetnének Géczi hangulat- és állapotleírásai, képzelet-játékai, önmegszólítottságai, mert mindig kerüh a véglegest, az állandót, s csak a folyamatok organizációjára koncentrál: „Semmi, ami magához emelne, semmi, amit megölelhetnék. Ikrás mézként folyik a napfény, a tárgyak tündöklenek és ragacsosak, a növények meghajolnak, a kátránybuboré- kos talajra dőlnek, majd lassan belesüly- lyednek saját árnyékukba... Ismerem magamat: gonosz vagyok, akár a kivételek, szürke, akár a magzatburok, és csúnya, ahogy lassú, cafatos mozdulatokkal le- hámlok a múltamról. Egy mondatot szerettem volna írni a jövőről. Vagy egy oldalt?" (Méz)

(az a bizonyos esszémondat) Lehet egy szó, egy cím (A kísérletmű, Karsztmeleg), lehet szó- és gondolatkapcsolat (Tőmondatok és halottak, Tőrmondatok és halottak), lehet esszégondolatsor (Az esz- szémondat) vagy egy egész könyv (Angyalhéj). S ezek a stációk jelzik az alkotás egyes fázisait is, azt a folyamatot, amelynek „ideiglenes végeredményeként" kezünkbe vehettük jelen könyvecskét is. S ha ezt figyeljük, akkor inkább a beállítódások hangsúlyai felé szükséges fordulnunk: nem azt értékelni, hogy mit mond a szerző, hanem azt érzékelni, hogy mindez milyen reflexivitást tükröz, az egyes attitűdök milyen relációkat képeznek az egész művel összefüggésben.

„Belenézed magad abba az útba, amely eltűnik mögötted: van egy pontod, amely felkínálja a viszonyítás lehetőségét. Arra haladsz, erre távolodsz. Plusz Róma- mínusz Veszprém. Ülsz az origóban, vagy majdnem abban, s mivel együtt mozogtok, a távotok elhanyagolható." Az út és kapcsolatos metaforái itt a maguk közvetlenségében jelzik a viszonyítás mindenkori lehetőségét. Az önreflexivitás mindenkori megfellebbezhetetlensége és a centrális ponttal való azonosság majdnem-létező viszonya adja a mozgás és létezés relatív esélyét. „A tükör még emlékszik néhány kilométernyi távolságra, kapaszkodik a múltba, de mivel a múlt növekszik, dagasztja a tömegét, hát inkább lemond az öregebbjéről." Nem véletlen a tükör emlékeztető szerepének beemelése és a tulaj95