Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Legenda Aprily Lajosról (Összegyűjtötte Albert Zsuzsa)
különböző nyelveken énekelni, és mondákat, meséket elbeszélni. Bejárta fél Európát, tanulmányi tapasztalatokat gyűjtögetvén: ő vezetette be a tantárgyi integrációt, vagyis összekapcsolni az összetartozó tantárgyakat, tehát irodalmat, művészetet, vallástörténetet, történelmet, stb. Ezek az ő óráin olyan természetesen fonódtak össze, minthogyha véletlenül történne ez, pedig tudatosan történt. Népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint az a kis történet, amit a sajnos szintén halott Soós Júliától hallottam, hogy ebéd után néha egy kicsit elbóbiskolt az irodájában, és olyankor a pedellus levágott egy-egy hajfürtöt a hajából. Ezeket a hajfürtöket a kislányok a tízórai pénzükön vették meg. Ez mutatja, hogy végtelenül szerették őt. Lator L.: Ha már szóba került a pedagógia: azt gondolom, azzal hatott, hogy nem akart hatni. Például így, ahogy Bozóky Éva elmondta. Hogy sokat tudott virágokról, állatokról, a gombákról és tudott is róluk beszélni. A versei tele vannak velük. Hadd idézzem azt, amit Nemes Nagy Ágnes mondott róla egy rádiós beszélgetésben: Áp- rily verseiben nem jelképek röpködnek egyik ágról a másikra, fáról bokorra, hanem igazi pintyek, gyurgyalagok, igazi cinkék, igazi őszapók. És ahogy Áprily meg tudta mutatni őket, akár versben, szóval, szóképpel, akár a kezébe véve egy-egy gombát, növényt, arra indíthatott mindenkit, hogy maga is lehajoljon értük. Emlékszem egyébként, hogy Jékely Zsoli is mennyire szerette és ismerte a növényeket, nagyon sokszor volt alkalmunk, gondolom mindnyájunknak Zsolival akár Visegrádon, akár a budai hegyekben kóborolva egy-egy erre valló megnyilatkozását látni, hallani. Olyan szenvedélyesen mondta ki egy-egy növény nevét, érezni lehetett: gyerekkorába kötődik. Albert Zs.: Fiatalon Ady-rajongó volt, mint tanár ö kezdte tanártársaival együtt Adyt tanítani, de akkor, amikor elment Párizsba, mégsem látogatta meg őt. Talán mondja el Mészöly Dezső ezt a történetet. Mészöly D. : Egészen fiatalon került Párizsba, Ady miatt ment oda. A modern költőnek úgy látszik, ez volt a nagy lehetősége, Ady Bakonyába, Párizsba eljutni. És akkor jutott el, amikor Ady még ott lakott. És tudta Adynak a címét. Elmondta nekem, annyira szerette volna megközelíteni, hogy elment odáig, megállt a lépcsőházban, ahol csak föl kellett volna menni egy emeletet, és az utolsó percben mégis visszafordult. Annyira érzékeny volt és félt attól, hátha rosszkor keresi, hátha rossz hangulatban lesz, és hátha megbántja őt akaratlanul, hátha nem fogadja. Szóval annyira lebilincselte őt a fájdalomtól való félelem, hogy esetleg megsértődik majd ő Adytól, hogy elsompolygott a lépcsőházból, és nem ment be hozzá. Albert Zs.: Van benne valami Arany János-i Mészöly D.: Ezt a történetet én elmondtam Zsófinak, akkor... Hogy volt ez, tudsz te erről? Azt mondta, hogy ő is tud, de ő se többet, mint amennyit én elmondtam. Azt is mondta, hogy óriási hibát követett el az apám, lehet, hogy az egész élete megváltozott volna, mert bizonyos, hogy Ady, hogyha egy Erdélyből jött fiatalember őt az ő párizsi magányában - mert hisz ő azért nagy lelki magányban is volt Párizsban — megkeresi, akkor leültette volna, vallatta volna, beszéltette volna, esetleg még a versét is megmutathatta volna neki Áprily, hiszen fiatal korában neki már voltak igen jó versei. Apámnak talán az egész élete - mondta Zsoli - más irányba ment volna. Talán nem középiskolai tanár lett volna, hanem talán sokkal korábban elindul a költői pályáján, és lehet, hogy a Nyugat mozgalomhoz csapódik. Zsoli erről úgy beszélt, mint egy elveszett lehetőségről. Lator L.: Nem tudom, csakugyan elveszett lehetősége-e ez, mert ismerjük ugyan Ady iránti vonzalmát, verset is írt Adyról, mégis annyira más úton indult, másfelé kanyarodott, hogy én nem tudom elképzelni, hogy Ady viharos, indulatos, forradalmár egyénisége... 53
