Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IV. rész)

- Ott egymásra lövöldöznek az emberek. Nem jókedvükben és nem a fellegekbe. Ereztem én, hogy baj lesz.

Tudtam, hogy igaza van. Sok lövöldözésben volt részem a háborúban. Tudtam, hogy milyen az, amikor az emberek egymásra lövöldöznek.

Rusznyák Maris eló'rohant a szobából, mezítláb és hálóingben, átölelte Török Adámot.- Ne menj oda! Agyonlőnek a sötétben.

Török Adám félretolta az asszonyt.- Körbejárom a tanyámat. Ha valaki a közelébe jön, szitává lövöm. Oltsd el a viharlámpát.

Rusznyák Maris eloltotta a lámpát, sötét lett, nehéz petróleumbűz terjengett a konyhában. Török Adám kisurrant az ajtón.

Rusznyák Maris a sötétben botorkált, aztán leült az egyik székre, és kissé vacogva azt mondta:- Megérzi a bajt. És legtöbbször bele is keveredik.- Eddig még mindig életben maradt - vigasztaltam. - Senkitől sem fél, és a sötétben is nagyon jól lát. Nesztelenül lopakodik, mint a macskák. Még az ugrándozó és egészen apró verebeket is szétlövi.- A begluki kocsmákban nagyobb biztonságban éreztem magam, mint itt.- Abegluki kocsmákban elveszelődött a jóhíred.- Ott egye meg a fene a jóhíremet. A kocsmákban nem féltem és nem féltettem senkit. Ezt a gazembert meg szeretem, és állandóan rettegek miatta. Nem fog sokáig élni, és én már a kocsmákban sem kellek senkinek.- Ezer évig fog élni. Fogd már be a szád.

Rusznyák Maris végre elhallgatott, csöndben ültünk a sötét, petróleumszagú konyhában. Legalább fél óráig tartott még a lövöldözés, vagy talán tovább is, aztán nagy csönd lett odakint is, de a nagy csöndben sem vettük észre, hogy visszajött Török Adám, csak akkor kaptuk fel a fejünket, amikor ismét meggyújtotta a petróleumlámpát. Gondosan felcsavarta a lángot, és nagyon nyugodtan annyit mondott:- Az urak befejezték a mulatságot. Pirkadatkor majd átmegyek a kastélyba és megszámolom a halottakat. Az én tanyámon nincsen egyetlen halott sem, errefelé nem jött senki, nem kellett embert ölnöm.- Esik még a hó? - kérdezte ijedten és bután Rusznyák Maris.- Esik. Menj vissza a szobába, pihend ki magad. Karikásak a szemeid.- Ma éjszaka ne járkálj többet a sötétben.- Bent maradok a lámpa világánál. No, menjél aludni.

Rusznyák Maris eltűnt a konyhából, én kézbevettem a kártyacsomagot, rendezgettem a lapokat, és megkérdeztem:- Folytatjuk a kártyázást?- Nyertél - mondta Török Ádám. - Soha többé nem kártyázom veled. Pofátla- nulsz csalsz, mint egy cigány lókupec.- A húsvéti bárány?- Megkapod. Átjössz velem a kastélyba?- Gondolod, hogy vannak halottak?- Biztosan vannak. Jajgatást is hallottam lövöldözés közben.

46