Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IV. rész)
- Nem lehetett megállapítani. Hajnalban esni kezdett a hó, befedte a nyomokat. A tolvajnak szerencséje volt. Vagy nagyon is értette a dolgát, számolt a havazással.- Nem hiszem, hogy Török Ádám tette.-Jobb lenne, ha az én tanyámra jönnél.- Emez közelebb van.- Ahogy akarod - mondta Belies Györgye, és elindította a lovat. Nesztelenül és pillanatok alatt eltűnt a hóesésben és a sötétben, mint egy szánkós Mikulás, vagy jóindulatú kísértet. A vastag hóban én is nesztelenül lovagoltam be Török Ádám tanyájára. Az udvar közepén megálltam, hallgatóztam, síri csönd volt körülöttem. Aztán egyszerre csak ott állt a lovam mellett Török Ádám, és egy duplacsövű vadászpuskát szegezett rám. Szinte a semmiből került oda, olyan volt, mint egy gonosz hóember, aki egyenesen a felhőkből ugrott a földre.- A hétszentségedet, te marha! - mondta dühösen. - Mit settenkedsz itt ebben a sötét éjszakában? Majdnem lelőttelek.- Azt hittem... Azt hittem, alszotok már - mondtam krákogva, és kicsit kellemetlenül éreztem magam. - A tanyasi emberek korán nyugovóra térnek.- Én nem. Valami nem tetszik nekem ma éjszaka. Rossz érzéseim vannak és erre még te is beosonsz ide, mint egy tolvaj...- Nagyon elfáradt a lovam. Megpihennék nálad reggelig. De csak akkor, ha elveszed az orrom elől azt a rohadt puskát. Török Ádám lassan leengedte a vadászpuskát, helyeslőén bólogatott.- Jól teszed, ha most nem kódorogsz a határban. Én messziről megérzem a bajt, mert nekem aztán kijutott belőle éppen elég.- Leginkább magad csináltad.- Ne prédikálj itt a hóesésben, a fene essen beléd. Örülj, hogy nem lőttem szét a fejedet. Vezesd fedél alá ezt a girhes lovat. Török Ádám előrement, kinyitotta az istálló ajtaját, meggyújtott egy viharlámpát és a falra akasztotta. A tágas istállóban egy szál ló árválkodott, mellé állítottam az én fehér lovamat, a jászolhoz kötöttem, levettem hátáról a nyerget. Ekkor birkabégetés hallatszott a nagy istálló másik végéből. Török Ádám lova mégsem volt egészen árva. Leemeltem a viharlámpát, és elindultam a bégetés irányába. Az istálló végében lécekből összetákolt kerítésféle mögül álmos birkák néztek a pislákoló fénybe. Elég sok álmos birka. Visszamentem a lovakhoz, elismerően mondtam Török Ádámnak:- Szépen gyarapodsz.- Mint minden dolgos, tanyasi gazda.- Ősszel még nem voltak birkáid.- A múl héten vettem egy kisebb nyájat.- Kitől?- Egy verbászi sváb embertől.- Hogy hívják?- Nem kérdeztem a nevét. Sürgősen túl akart adni a birkáin, és én olcsón megvettem tőle az egész nyájat. Segítettem rajta, meg én is jól jártam. Szeretem a birkatarhót és a bárányhúst.- Valamelyik éjszaka a Kuijacski tanyáról elloptak egy nyájat. Török Ádám megvetően legyintett. 42
