Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 2. szám - Gion Nándor: Ez a nap a miénk (regény - IV. rész)

Paulina nevetésétől a félje is megenyhült, bár nem tudta pontosan, hogy komolyra vagy tréfára vegye az egészet.- Van kártyád? - kérdeztem.- Pppersze - mondta lassan és enyhén dadogva Imris Tamás, végig simította a sebhelyet a homlokán, előkereste a kártyacsomagot, tétován megkérdezte: - Maga oszt?- Én. Üljetek az asztalhoz.

Az asztalhoz ültek egymással szembe, Paulina egyre vidámabb lett, kezembe vettem a kissé maszatos és ragadós kártyalapokat, gondosan kevergettem a paklit. Az ujjaimon már réges-régen megvastagodott a bőr, nem tudtam kitapintani az ábrákat és a számokat, mint annak idején a Váry-kastélyban, amikor elszántan csaltam minden osztásnál. Most csak két ásznak és két tízesnek a sarkát hajlítottam meg, ez a legotrombább trükk, dehát Imris Tamás nem volt tapasztalt kártyás, semmit sem vett észre.- Hány osztást? - kérdeztem. - Egyet vagy többet?- Nekem teljesen mindegy — mondta Imris Tamás.- Többet - mondta izgatottan Paulina.- Nem fogunk egész éjjel kártyázni - morogta Imris Tamás.

Megnyugtattam.- Gyorsan végzünk. Aki előbb megnyer öt leosztást, az választja ki a bábaasszonyt. Rendben?

Rábólintottak. Megkevertem még egyszer és megigazítottam a lapokat, és ami afféle gyermeteg játszadozásnak indult, egyszerre nagyon komolyra változott. Paulinának lángolt az arca, és szinte könnybelábadtak a szemei, Imris Tamás meg olyan komoran vizsgálgatta a lapjait, mintha a hatszáz láncos Váry- birtok lenne a tét. Nem akartam feltűnően paklizni, Imris Tamással is megnyerettem három leosztást, és természetesen ötöt Paulinával. A fiatalasz- szony immár felszabadultan nevetett, és egy kancsó forralt bort hozott a konyhából.- Hát így kell elintézni a dolgokat - mondtam elégedetten. - Kártyával és forralt borral. Ettől mindenki boldog lesz.

Imris Tamás nem látszott túlságosan boldognak, később azonban már ő is elmosolyodott néha. Megittuk a forralt bort, jókedvűen indultam haza, odakint már sötét volt, csak a hó világított, és amikor kilovagoltam a tanyáról, újabb hó- pelyhek kezdtek hullani az égből. Most igazán csönd volt a határban, még a tanyasi kutyák sem ugattak, behúzódtak vackaikra.

Nagyon elcsodálkoztam, amikor hirtelen egy lovasszánkó bukkant fel előttem. Subába burkolózva Belies Györgye ült az szánkón, megállította a lovat, sötétben is rám ismert.- Mit csinálsz ilyenkor? - kérdezte. - Télen a hó őrzi a vetést, a mezőőrök tavaszig pihenhetnek.- A tanyasi emberek nyugalmát őrzöm.- Téli éjszakán?- Téli éjszakán is civakodnak néha a tanyasiak. Szükség van egy fegyveres emberre, hogy összebékítse őket.- Ma éjjel túl sok fegyveres ember van a határban. A Váry-kastély előtt fegyveres csendőrt láttam.- János napot ünnepelnek. Csendőrtisztek, katonatisztek...

40