Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 2. szám - Lázáry René Sándor: Stolcz Irén; Csárdai nóta cigányzenére, Prágai éji zenétske; Nyári folyópart (versek)
Többet ér nekem ma rüsztje, Csepp czipőjén spánglija, Mint a gyarmatokra büszke, Gőg ölő, vén Anglia! Oh ja! Kebleimben űröt Vérzek érted csáb-syrén! Jaj, mikor leszel legyűrött Gyarmatommá már, Irén? Kolozsvár, 1880 augusztusában Csárdái nóta czigányzenére Nem vagyok én költész, lelkész, Szentelt vátesz, Szabolcska! Nem vágyódom Vásárhelyrűl Szatmárba, sem Szabolcsba! Kuss! Nem csiklandoz csélcsap-csalfán Párisban a délibáb, Salzburgban sem ménest látok, Gémeskutat s hét libát! Tüss! Nem kápráztat, álmodoztát Kozma Andor, sem Pósa... Rossz szívemre rá-rászólok: Ácsi, szittya tempósa! Kuss! Nem nyekergek hont könnyezvén Csapszékben, sem csárdában - Nem hagy szűzen a poézis, S a halál sem pártában! Tuss! Húzd rá, dódé, angyalprímás! Úgyse hallja Szabolcska! Végül versbe öltöztetnek, S bészegeznek fagyolcsba. Kuss! Maros-Vásárhelyt, 1903. IV. 18.
