Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Lengyel András: „Arcodról a festék nem mosódik le” (A levélíró Kosztolányi)
a ható mozzanat megismerhetetlensége miatt - kimutathatatlan, vagy - legjobb esetben is — csak hozzávetőlegesen megközelíthető'.) A levél, persze, csupán szerepekben: a külvilágnak, a mindenkori aktuális másiknak szánt szerepeiben mutatja meg a levélíró ént. A levélben tehát mindig valami külsó'vé tett, megformált elem jelenik meg, a lélek legbelső', amorf és kaotikus centruma nem, vagy csak nagyon ritkán, kivételes esetekben. De a szituációk, amelyekben az én megnyilvánul, különbözó'ek, s az időben előrehaladó én maga is módosul. Megnyilatkozásai sorozata tehát mintegy önmaga kontrolljában részesül; az egyik levél - már pusztán a szituáció különbözősége okán is — szembesül a másikkal, s az (elemezhető) összképet e „fénytörések” sorozata alakítja ki. Kirajzolódik, mi a (változó) szerep, s mi az én centrumához tartozó, állandóbb jellegű, alkatilag is determinált személyiségmozzanat. Sajnos, az írói levelek összegyűjtése nagy és nehéz munka, anyagi elismertsége és tudományos presztízse pedig igen alacsony. így megközelítőleg sem áll akkora 20. századi magyar anyag a rendelkezésünkre, amennyi szükséges volna a magyar irodalom mélyebb megismeréséhez. Jellemző e vonatkozásban, hogy még az egyik legtöbbet tárgyalt költőnknek, József Attilának is csak válogatás jelent meg a levelezéséből, a Babitséból forgácsok, az Ignotuséból és a Schöpfhnéből szinte semmi, de összegyűjtetlen és (jórészt) kiadatlan a Nyugat vagy a Szép Szó szerkesztőségi levelezése is, stb. Komplett, az „oda- vissza” leveleket egyaránt tartalmazó, a teljes életutat átfogó, befejezett levélkiadásunk jószerivel nincs is. Ady levelezésének háromkötetes kiadásában nincsenek benne a hozzá írott levelek, Móricz rendkívül gazdag szerkesztői levelezése félbemaradt, hiányzik a Juhász kritikai kiadás zárókötete stb. Öröm tehát, hogy Réz Pál több évtizedes gyűjtőmunkájának eredményeként, az Osiris Kiadó jóvoltából a közelmúltban megjelent Kosztolányi Dezső leveleinek impozáns terjedelmű gyűjteménye. Ez sem tökéletes, persze; a kötet — fölöslegesen - magában foglalja az író néhány (korábban már önálló kötetben is megjelentetett) naplószerű szövegét is, nem tartalmazza viszont a hozzá írott leveleket. Néhány Kosztolányi-levél is kimaradt a kötetből (a Domokos Lászlóhoz írottakat az újvidéki Üzenet 1980. évi 1-2. száma közölte, a Szegi Pálhoz írottak pedig máig kiadatlanok). Olykor a levelekhez fűzött magyarázó jegyzetek is lehettek volna bővebbek, részletezőbbek, s talán a kiolvashatatlanul maradt szöveghelyek száma is lejjebb szorítható lett volna. Minden, mégoly jogos kritikai észrevétel eltörpül azonban a kötet nagy érdemeihez, revelatív újdonságaihoz képest. A mennyiség már önmagában is imponáló. Több mint ezer oldalon 1393 levél (s a hozzájuk tartozó filológiai apparátus) együtt már olyan szövegkorpusz, amely nemcsak lefedi az író felnőtt életének szinte egészét, de rendkívül gazdag anyaga megbízható, szövegszerű bázisát jelenti minden további Kosztolányi-értelmezésnek. Sem az életrajz megírása, sem az életmű alapos feldolgozása nem képzelhető el ugyanis ennek az anyagnak az alapos ismerete nélkül. Sőt, túl a Kosztolányira és életművére irányuló értelmezéseken, a levelek számos más vonatkozásban is nyersanyagul szolgálnak. (Hogy példákat is említsek: ez a levélanyag fontos tanulsággal szolgál a magyar könyvkiadás és - terjesztés, az újságírás - vagy, hogy most egyébről ne szóljunk, a pszichoanalízis történetéhez.) Az „egyszerű”, nem irodalomtörténész olvasó pedig -se típusba tartozik a lehetséges olvasók túlnyomó többsége - a gyűjteményt akár mint levél-regényt is olvashatja. Egy ilyen gazdag gyűjtemény, persze, gyakorlatilag kimeríthetetlen; hozadéka csak tanulmányok sorában mérhető föl - annyira, amennyire. Az alábbiakban magam is csak néhány összefüggést villantok föl. Ezek együtt, ha nem is a „teljes” Kosztolányit mutatják be, megmutathatják azokat a pilléreket, amelyekre az író emberi világa épült. 2 Kosztolányi levélírói attitűdje — a több mint ezer levél alapján ez nagy biztonsággal állítható — az idők során változott. Ez a tény már a levelek terjedelmének, jellegének és stílusának változásából is kitetszik. A fiatal, még nem hivatásszerűen újságíróskodó, jórészt önmagát próbálgató, helyét, szerepét kereső Kosztolányi hosszú, részletes leveleket 81
