Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 12. szám - Finta József: Hova tartasz magyar építészet?

külföldi etalonokra hivatkozva, részben pedig a magyar történelmi múltba gyökerezetten - olyan „kiszorítósdi” játékba kezdtek, amelynek az EGESZ JELENKORI MAGYAR KULTÚRÁRA nézve kevés haszna lett. Nem az volt a baj, hogy sokfajta iskola, sok ilyetén tömörülés létezett, hanem az, hogy ezek a csoportok saját igazságuk KIZÁRÓLAGOSSÁGÁNAK hitével és hirdetésével próbálták egymás tevékenységét ellehetetleníteni. Sajnos, hogy ebbe a - látszólagosan — stiláris küzdelembe néha a politika is beleszólt (erkölcstelenül, zavart kavaróan, adminisztratív eszközökhöz nyúlva). Egy ilyen akció eredménye lett például (a paksi TULIPÁN-vitára gondolok), hogy az izgalmasan alakuló BARANYAI ISKOLÁT egyszerűen szétverték, holott a párbeszéd teljességgel elvi-esztétikai alapon indult, s belterjes szakmai vitának hittük mi, manipulált résztvevői is.

Mindezek ellenére sem mondható el erről a KORRÓL (ismét csak a 70-es évek végére, s a 80-as évek első felére gondolok), hogy minden eredményében negatív töltésű. Az, hogy a hazai ORGANIKUS ISKOLA, az attraktív, regionális posztmodern PÉCSI csoport, az ugyancsak regionális, de jóval „realistább és puristább” MISKOLCI társaság, de a pesti IPARTERV-MATERV szintén purista (talán önmaga értékét némiképp túlfilozofáló, s túldimenzionáló, de kétségtelenül nagy tehetségű) szervezete, a „high-tech” kevésbé markáns együttest formáló „hívői” egy, ebben a messze nem teljes felsorolásban - legalább elméleti síkon - européer hangulatot és mozgásokat loptak bele a magyar építészet egyre apati- kusabb, s recesszionálisabb „MATÉRIÁJÁBA”.

Nem segítette tisztánlátásunkat a VILÁG építészetének alakulása, stiláris átformálódásainak felgyorsult ritmusa sem; s mindenkori félelmünk egy végleges lemaradástól Európával szemben, stiláris értelemben is „segítette” utánzó képességünk egészségtelen kialakulását. Miközben egy főre jutó nemzeti jövedelmünk azidőben a 2000-2500 USD körül mozgott (a 3000-et nem érte el), ETALONKÉNT a 15-20.000 USD-os személyre szóló jövedelemmel rendelkező szerencsésebb országok építészete felé kacsingattunk (ezt tesszük persze ma is!). De nem hiszem, hogy mást lehetett volna tenni, másként kellett volna cseleked76