Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)

Kauf: (visszatartja) Himmel, a lánynak menni kell. Az alap ez. Vele tart, vagy nem, választhat.

Fleis: Tényleg, miért kell nekünk ezt itt eltűrni?

Kauf: Nem ütünk, tárgyalunk.

Himmel: (Kaufhoz) És a lányt nem sajnálják?

Kauf: Mi kérem, rendet akarunk!

Himmel: Az ördög szerszámaival.

Fleis: Maga is befeküdt a lány ágyába!

Himmel: És a vőlegénye lettem.

Fleis: Mutatványból. Hogy szörnyű bűnét takargassa.

Himmel: Én adtam is a lánynak. Maga csak elvett tóle.

Fleis: És a húsz garas, amit részletekben...

Kauf: Nézze Himmel, másként nem tehetünk. A lánynak mennie kell.

Himmel: Értsék meg, a kedvesemet osztják és szorozzák.

Fleis: Elég a bohóckodásból. Mondja meg, mit kíván.

Himmel: Én? Semmit.

Kauf: Nem értem.

Fleis: Hús kell? Mennyi kell?

Himmel: Ugyan, kérem.

Kauf: Lesz pénz is.

Fleis: Kocsi, ami elviszi magukat innen.

Himmel: Ah, nem kell kocsi.

Fleis: Akkor mi kell?

Himmel: Önöktől én semmit sem kívánok.

Kauf: De valamit csak akar!

Himmel: Hogy hagyjanak magamra urak. Fáradt vagyok.

Belép a cellába, s magára húzza az ajtót. Fleis és Kauf ott állnak leforrázva.

Fleis: (fojtottan) Himmel, megbánod te még ezt!

Fütyörészve jön Klein, kulcsokkal zörög, bekukkant a cellába, majd bezárja.

Klein: Szép esténk van, urak. Alszik a szív és elnyugszik a lélek. Tudják, az már csak igaz, hogy árnyékszéket nem angyaltollal tisztogat az ember...bocsánat. Hát akkor álmodjon valami jót, Himmel úr!

Himmel: (bentről) Ha hagynak, álmodok, Klein úr! Ha hagynak.

Klein: (Kaufékhoz) Önöknek is nyugodalmas jó éjszakát.

Fleis: Klein!

Klein: Parancsoljon Fleis úr.

Fleis: Biztos, hogy nincsen itt patkány?

Klein: Csak az a biztos, hogy volt...bocsánat...Jó éjt.

Klein el. Csönd.

Kauf: Fleis úr, maga mazsolázott.

Fleis: Nicsak...ejnye na....valóban.

Kauf: De hogyhogy, amikor...?

Fleis: Maradt.

Kauf: És mennyi maradt?

Fleis: Nem sok, csak...

47