Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Helga: Minek kérdezni, ha felesleges. Nem az a fontos, mi volt. Az a fontos, mi lesz. A gyerek a magáé. És maga... Himmel: A vőlegényed vagyok. Helga: (csattan) Maga is az enyém. Himmel: Egészen bolond vagy ma. Helga: Ezért mondok azt, amit akarok. Himmel: Az biztos, hogy...{észbekap) No és mit mondasz? Helga: Tegnap azt mondtam. Ma meg azt mondom. Himmel: És ma mit akarsz mondani? Helga: Egy bolond gagyoghat a világba. Mit én mondok, az nem érdekes. Hanem nyomomban fólbugyog a szóbeszéd. És újabb vizsgálatot szülhet. S az eddigi irányán változtathat. Himmel: (nevet) Igazi cselszövő vagy, te lány. Helga: Horgolgatok itten magamban. Himmel: De mi a célja e műveletnek? Helga: Maholnap anya leszek. Himmel: Ezt ne is vitassuk. Helga: Holnapután meg feleség. Himmel: Várjál csak. Csapongsz, mint a gyerekfecske...Te fecsegni akarsz? Miről? Helga: Ami eszembe jut. Himmel: (keményen, meg is rázza) Elég a rejtvényekből! Helga: (viszontkeményen) A Koch fiúval álmodtam minap. Himmel: Tudom, neked ez az este visszajár. Helga: Nem jár vissza. El se ment. Himmel: Küldd el. Helga: Hova? Himmel: Akárhová. Messzire. Helga: Hallgassa csak...azt álmodtam, hogy a gyermek, mikor a gyilkos fölé hajolt, felriadt. Himmel: Ez egy igen különös álom. Helga: És tekintetét a gyilkos tekintetébe fúrta. Himmel: Helga, néked nem szabad álmodoznod. Helga: Az álmok nem kérdik szabad-e, megendedik-e. Az álmok nem kopogtatnak, csak bejönnek ajtón és ablakon, mint...a gyilkosok. És ha bent vannak... Himmel: El kell űzni őket. Azt lehet. Helga: Mondom tovább. Ül a gyermek az ágyban és felette áll a gyilkosa. Sötét van. Ebben a sötétben már csordogál a szülők vére is. S a fiúcska alvástól rekedt torokkal csak annyit kérdezett: Miért? Himmel: És itt az álom véget ért. Helga: Mert a gyermek torkához ért a kés. Himmel: Szörnyeteg vagy. Helga: Csak bolond. Himmel: Szörnyeteg, Helga. Helga: Bolond. Himmel: Nem ilyenre gondol a bolond, Helga. Nem. Helga: Arra gondolok, uram, jaj, folyton az jár az eszembe, hogy maga nem az enyém. És ettől, igen, úgy lehet igaza van, szörnyeteg leszek. Ha maga az enyém, Himmel, higgye el, én csak magával gondolok. Akkor más nem jut eszembe, csak maga. És akkor jó vagyok. 39
