Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Helga: Mit akar tólem! Richterné: Amikor én szültem, akkor is tavasz volt. Az a friss zöld...Istenem, hogy milyen aranyos volt. Gőgicsélt. És...tudod...már volt haja, és azok a pici talpacskái... Helga: Miről beszél maga nekem, Richterné! Richterné: (vált, maga elé) A szülés után meggyűlöltem az uramat. Gyűlöltem a szagát, a kimért mozdulatait, a szokásait, a kötelességtudatát, miközben tudtam, hogy a fiam éppen olyan lesz, mint ű. Helga: Richterné asszony! Richterné: (egyszerre nagyon élesen, sziszeg) Hagyj neki békét, érted! Csönd. Helga: (elneveti magát) Láthatja, én itten ülök. Richterné: (elveszett, féltékeny öregasszony ) Behálóztad. Tudom én, hogy megy ez. Mert egy mamlasz! Gyerek! Sose látott a szemétól. Az ujjad köré csavartad. És most... Helga: És most? Richterné: Hallom, hogy sír éjszakánként. Zokog, mint egy kisfiú. A nevedet ismételgeti. Helga: (ridegen) Elég unalmas lehet. Richterné: Hogy csináltad, mondd? Helga: Hát sírjon. Zokogjon csak. Richterné: Hogy csinálod, hogy még ezzel a hassal is csak utánad...jaj, hiszen én úgy féltem! Szépen kérlek, kislány, hagyj neki békét. Látod! Én...én...én könyörgök neked. Ez...ez...egy gyerek. Ez nem tudja, hogy nem szabad így szenvedni. Ez belehal. Jön Hímmel. Csodálkozik. Richterné feláll, csaknem behátrál a cellába. Richterné: (fél) Én nem félek magától. Himmel: Nincs is rá oka, asszonyom. Richterné: Ha közelebb jön...én...(emeli a botját) Himmel: Pedig kénytelen leszek. Ama hely (mutat a cella felé) nekem pillanatnyilag otthonom. Richterné: A fiamat is meg akarta ölni. Himmel: Álmodta, asszonyom. Richterné: (sziszeg) Tönkreteszik. Tudom, hogy tönkre fogják tenni ót. Maga az eszét veszi el. (Helgához) Te meg a szívét. Csak mert ó becsületes. Egy nagy gyerek. De én nem hagyom. Az anyja vagyok, (kapkod) Figyeljen ide. Van pénzem. Adok. Szökjenek el. Menjenek innen. Egyszerre Richter megjelenik Richter: Anyám. Richterné: (megperdül, zavartan) Jaj, de jó, hogy jössz, fiam. Richter: Mit keres maga itt, anyám? Richterné: Te leselkedsz utánam. Vagy miatta jöttél ide?! Helga: A kötésről, horgolásról beszélgettünk, Richter úr. Richter: Megbüntethetném, anyám. Jól tudja, hogy nem szabad ... 37
