Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 12. szám - Darvasi László: Bolond Helga (dráma két felvonásban)
Richter: A gyilkos...szerszám lenne? Klein: Mire megérkeztünk, már tiszta volt, uram. Kauf: Azt hiszem, Helga volt. Richter: Helga. Klein: Az a lány olyan furcsa, uram. Richter: ...Vagy inkább a lánnyal szóljunk elébb? Fleis: Inkább! A verebet a...keselyű helyett. Kauf: Helgácskát elébb, persze. Richter: (Kleinhez) És az idegen? Klein: Nyugodt, uram. Mosolyog. Richter: Beszél is? Klein: Bámul maga elé, és mosolyog. Richter: Ittas még. Klein: Nem. Richter: Hanem? Klein: Az ittasság nem ilyen. Ez valami más. Fleis: Már reszket, ugye, mint a kocsonya? Klein: Azt nem mosolyogva csinálják, Fleis úr. Richter: Hozza a lányt, Klein! Klein el. Richter járkálni kezd, a gondolataiba merülve. Fleis: (mazsolát fog két ujjal, bekapja) Jó, most nem fáj. (kiveszi a szemet a szájából) Aztán mennyi fény van ebben a ráncos kis izében...Hő, hát nem olyan mint egy csecsemő arca?...Különben a húsban is van fény. Csak ebben édes. Kauf: Helga nekem szólt. Richter: Tudjuk. Kauf: Hozzám futott át ma reggel. Richter: Tudjuk. Fleis: Na jó. De csak szopogatni mégse lehet. Kauf: Nekem mondta először, hogy... Richter: Tudjuk, Kauf úr. Említette már. Kauf: ...hogy...ott fekszenek vérben ázva. Fleis: Rágni kell. Meg kell rágni mindent! Kauf: Mind a hárman. Fleis: Mert ha nem rágunk, {böffent), akkor cigányútra szalad és...sssss. Richter: Nem hagyná ezt abba, Fleis úr. Fleis: Én nem fogok beszarni, kérem! 2. jelenet A lányt bevezeti Klein, majd kimegy. Csönd. A három férfi nézi, aztán Kauf titkári pozícióba helyezkedik, s majd végig a kihallgatás alatt végig jegyzetel. A lány visszanéz, szinte kihívóan. Nincs benne félelem. Só't! Richter eszmél. Richter: Nevezett szemtanú Koch Helga... Kauf: {maga elé) A kis bolond. Helga: Uram... 5
