Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 10-11. szám - Major-Zala Lajos: Raron: Rilke két temploma

időtlenül az időben ki őrködött mindnyájunk Almán tisztaság lebegj győztesként te rózsaszirom a lázadó tövisben. Háttal Rilke sírjának és arccal a különböző „Horn” csúcsok neveit viselő hegyvonulatoknak, az elcsodálkozó turista akkor ámul csak el igazán, amikor maga alá pillant a mélybe. Téglalap alakú betonkeretben, mintegy imakönyek bronzvereteként, négy harang domborodik ki szabad ég alatt a köves háttérből, mintha a kietlenséget átütő teremtés csodáját hirdetnék. Több méteres fémke­reszt jelzi, hogy itt kezdődik a rilkei varázslat: a Szent Mihály templom bejárata. Ez a barlangtemplom valóban a modern építészet remeke. Aki ide belép, mielőtt teljes kört leírna, a másik bejáraton visszatérve indulóhelyére, a megkísértő káprázatoknak alig tud ellenállni. A robbantások ütötte mélyedések, a fúrógépek fejtette kőcsipkés nyers természetességükben felhőbodrozattá képződve vonul­nak végig a mennyezeten. Másvilági kőkép-poézis. Égi mozgás, lebegő áhítat váltakozó üzenetében aszerint, hogy melyik oldalról nézi az ember. A padlózattól méteres orgonasípszerű faburkolat oldja légiessé, fogja egybe a falak sziklatömb darabosságának súlyát. Négyszeres padsor szűkül félkör alakban a központ irá­nyában, az egyszerű, ácsolt faoltárra. Négyszögletű betonszószék, csőmintás vasgyertyatartók. Az okkersárga dominál itt is, csak az oltár felé világosul. A középről alálógó függólámpa az elsőnek holdra lépő űrhajósok földlabdáját sejte­ti. Porszem az űrben, még csillag sem a naprendszereket rejtő égen. De lenyűgö­zően méltóságos, fészekmelegű. Mintha a nyelv szemhéja alól bújna elő, a kőzet­be fémgyökereket verve, hogy innen sugározza a vártemplom előtti sírra, ki az egyre töpörödő világba a napból gyökeredző szavak üzenetét, azt, hogy a szavak­nak igenis van üzenete: melege, fénye, de sötét gonoszsága is. Üzeni megbomlá­sát az erkölcs törvényeinek, s a káoszban szenvedő ember szörnyű gyötrődését. A beszennyezett Föld lázaktól szaggatott lélegzetét, vágyva a megtisztulásra. Az elnyomástól, a kisemmizettségtől megalázottak tehetetlenségét és türelmét. A globalizáció áltudományos leple alatt a lappangva terjedő új rabszolgaság eljöve­telét: kiszolgáltatva a Munkanélküliség istenének. Az erőszaknak. Égyetlen bűn van a világon, az erőszak. Mások megalázása. Akárcsak az éhség. A leggyaláza­tosabb erőszak az emberi méltóságon: megbecstelenítése szülőhazánknak, a Földnek. így mindhiába a jóléttől önszennyező lelkek segélykiáltása a pszichiát­riai rendelőkből. Rilke „Rózsa ó tiszta ellentmondás, kedv, senki álmának lenni annyi szemhéj alatt” Magasból a mélytelen atomba 205

Next

/
Thumbnails
Contents