Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Balázs Attila: A diófa - vagy a kivert kutya
üzen néha valamit, hogy a rejtelmes üzenetet én valahányszor megpróbáljam megfejteni pesti, Király utcai ébrenlétemben, de bevallom, nem mindig sikerül. Valahogy ugyanígy állok a nagyapa-álmokkal is, bár mintha azok - valamilyen oknál fogva - kevésbé kódoltak lennének. Valahogy érthetőbbek, egyenesebbek. És mégis kusza, érthetetlen ez az egész. Bár tudom, mi történik: ők hívnak, de én nem járok arra. Ha eső esik, ha süt a nap... Soha? (Nem tudom.) Nagyanyám, akinek egy aranypók mászott ki a szájából, amikor meghalt... Ott nyugszik valamerre. Nagyanyám, csúfnevén: Bögre Iluska. Szólít halkan, kissé rekedten. Egyszer azért majd viszek virágot a sírjára... Talán piros pipacsot, az ugyan rendkívül gyorsan elfonnyad, akárcsak a gyermekláncfű, de igazából az illik az ő lebbenő, hollófekete, utóbb deres hajába. Pipacsot a töltés előtti búzaföldekről. Vagy éppen búzavirágot. (Tudom-e még egyáltalában hogy néz ki? Tudom. A Városligetben a múltkor felismertem egy vakondtúrást. Például. Pontosan olyan volt, mint azok az agyagos vakondtúrások a töltés oldalában... Vakondtúrás Bögre Ilának. A vénasszonyok nyarában...) Szobrász nagybátyám egyszer rég gipsz flamingókat állított ki a Pogácsán, Becse központi terén az ártézi kútnál. Sokáig ott sorakoztak azok a gipszmadarak a padokon üldögélő szerelmespárok társaságában, azután eltűntek. Egyszer sem sikerült megkérdeznem, hová lettek. De valahogy nyomuk veszett úgy, ahogy elfogyadoztak rég a Holtág nagy gázlómadarai is, amelyek egykor még arrafelé kelepeitek, krúgattak, börrögtek és krökögtek a fekete vízben, s a diófa tetejéről is látni lehetett őket, méghozzá szabad szemmel. Ahogy verekedtek, tollúkat tépvén, ahogy szerelmeskedtek, tollúkat tépvén, s ahogy fészküket rendezgették, tollúkat tépvén - mindent. S télen, amikor metszőn hideg szél süvített végig a síkságon, hogy összeborzolja a nádbugákat, s „megfütyörésztesse” a partra kihúzott ladikokat, a halak egy része belefagyott az áttetsző jégbe. (Jégfotográfia.) Mostanában ilyen vagyok én: mint egy fagyott hal. Mint egy téli táj, amelyik nem mozdul. „Megfagyott fing a gatyában.” Repedt dió. Hegedű, amelynek a nyaka köré tekeredett a saját elpattant húrja. (Ej, de szeretem magam így...) 185
