Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 1. szám - Horváth Pál: Mit ér a metafizika, ha magyar…? (Turai Kamil: Magyar metafizika)
amelyekben az egyes helyekkel kapcsolatban végeláthatatlanul lehetne idézni a kortárs véleményekből. Erki Edit erre nem is vállalkozhatott. Be kellett érnie azzal, hogy a legismertebb fővárosi kávéházak szellemét idézze meg, és hogy csupán ízelítőt adjon a velük foglalkozó legérdekesebb írásokból. Am ezekből, a lehetségeshez képest töredékekből is világosan körvonalazódik a budapesti kávéházak természetrajza. Az, amire Színi Gyula gondolhatott, amikor arra hívta fel említett írásában olvasói figyelmét, hogy éppen úgy, ahogyan „messze keleten az ópiumbarlangok egy évezredeken át fejlődött kultúra szimptómái, nálunk nyugaton a kávéházak vették át annak az enyhe mérgezésnek a szerepét, amelyre úgy látszik, a fejlettebb emberi idegrendszernek szüksége van. A kávéházak mindenütt a világon kultúrhe- lyek, sőt azt lehet mondani, hogy magukhoz ragadták a római fórum és az athéni agóra szerepét, nemcsak időtöltésre, hanem forgalomra, üzletre, pénzcserére és eszmecserére is. Aki a kávéházat ma úgy akarná definiálni, hogy olyan hely, ahol kávét főznek és szolgálnak fel, nemcsak a fejét, magát a szöget sem találná el. Városok szerint más és más a kávéház fogalma, és ezek közül nyilván a budapesti kávéházé érdekel bennünket a leginkább.” Ha tényleg így van, Erki Edit most megjelent könyve segít kielégíteni kíváncsiságunkat. (Officina Nova Kiadó, Budapest, 1995.) Sánta Gábor Mit ér a metafizika, ha magyar... ? (Túrái Kamii: Magyar metafizika) A szellem emberei régóta panaszkodnak minálunk, ha a bölcselet kérdése kerül napirendre. Az egyik, dacosan büszke vélemény úgy érvel, hogy a magyar lélektől idegen az az elvont szófacsarás és az a meddő gondolati játék, ami a szikkadt ésszerűségbe hajló indoeurópai népek és kultúrák sajátja. Nekik filozófusok, nekünk költők, nekik a logika rabláncai, nekünk a lírikus szárnyalás jutottak. Az ellentábor a magyarázkodó mentegetőzés útját járja, amikor azt vallja, hogy Pannónia földjén is otthonra kellene lelnie a bölcsesség szeretetének s lelkiismeretünket borzolgatva hánytorgatja fel, hogy a nagy cél érdekében még nem tettünk meg mindent. A filozófiai gondolat létezésében e két nézet hívei egyetértenek, amint abban is, hogy létigékben oly szegényes nyelvünk a legfőbb akadálya annak, hogy a lét titkainak faggatása magyar erénnyé legyen. Ma, amikor a bölcselet sokfelé nyelvi játékká (Sprachspiel) lett, a szellem idehaza búslakodó bajnokai fo- lozófiai közbeszédeinket vagy csikorgóan körülményesnek vagy szeleburdin pontatlannak ítélik és kényszerűen napirendre térnek azon tény felett, hogy magyar filozófia nincs, nem volt és nem is lesz talán. Apáczai Csere Jánostól a Hegel magyarításával bíbelődő Szemere Samuig voltak persze sokam, akik e baj orvoslásával fáradoztak, munkájuk hozama azonban meglehetősen csekély. Lehet persze, hogy a filozófia makacsságában vagy nyelvünk és elménk darabosságában van az oka annak, hogy magyar bölcselet nem létezik, ám lehet, hogy azoknak a földhözragadt szellemeknek a legnagyobb e téren a vétke, akik vagy azt hajtogatják, hogy a bölcselet nem tud, mert nem képes görög, német, magyar vagy maláj lenni, mert éppen a nyelvi és kulturális partikularizmus az, ami ellentmond e tudomány fogalmának, vagy egyenesen arra hivatkoznak, hogy a filozófia szigorú tudomány lévén, nem a töprengő ember gondolata és szava teremti azt az eszmei valóságot, amelyet Platón, Arisztotelész és Szent Tamás óta próbálunk birtokba venni, hanem e szféra ugyanolyan közönyös általánossággal van, ahogy van a fizikai törvények világa és a neki megfelelő fizikai világ is. Ilyen szellemi zűrzavarban a magyar bölcselet ügyét szinte már veszni láttuk, amikor kézhez kaptuk Túrái Kamii kis kötetét, amely ráadásul nem is csupán holmi nyelvlogikai analízist vagy esztétizáló szépelgést, hanem magyar metafizikát, a lét végső titkainak magyar módon való megfejtését kínálja. A szerző alapeszméjének azt a meggyőződést érzem, hogy mit ér a magyar, ha nincs neki filozófiája, ha saját bölcseleti kézvezető nélkül kell tovább bolyongania a kultúra világában. Ahogy a görögnek a görög filozófia, az arabnak az arab filozófia, a németnek a német filozófia, úgy kellene nekünk a magyar filozófia: ha csupán ennyi lenne persze a kiindulópont, azt felelhetnénk, hogy ilyesmi 94
