Forrás, 1997 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10-11. szám - Sándor Iván: Epilógus a tengerikavicshoz
dolgokról van szó: éhségről, szomjúságról, hidegről, melegről, közelgő viharról, eső elálltáról, találkozásról, elválásról, indulásról, megérkezésről, alvásról, ébredésről - mindig ugyanarról. A csoda tudja, miért van, hogy sosem unom el hallgatni mégse. Legfeljebb elfáradok, ahogyan ők is, és eloltom a villanyt, hisz rég elmúlt éjfél, és lehunyom a szemem. Másnapig, reggelig. 1997. március 26-27. Sándor Iván EPILÓGUS A TENGERIKAVICSHOZ A Á. Az irodalmi hetilap évzáró találkozója után sétálunk Poszler Gyurival. A Stefánia havas, lámpasoros íve a Liget előszínpadán. Mondom, erre vittem a lányomat az óvodába. Itt hógolyóztunk. Erre a padra ültünk le. Visszanéz. Vitte ő is a lányát óvodába, tudja, hogy egy ilyen út nemcsak egy táv, nemcsak egy gyerekkéz melege, néhány szó, istenem, mi minden még. Megáll, azt mondja: benned ez az egész környék, a zuglói utcák, az emlékek rétegekben élnek, mindegyik alatt van egy másik, mindegyikre rárétegeződik egy újabb. A találkozó a pompás Tisza-palotában volt. Eszegetünk, iszogatunk. Azt mondja valaki: mitől Tisza-palota ez?... Hát biztos attól, hogy ez volt a Tiszáék palotája. Itt ölték meg Tisza Istvánt? Hát, biztos... Nem, nem itt, a Dózsa György útnál volt a palotájuk... A rétegek. Megyünk a Hermina úton szüleimmel, a bátyáimmal harmincötharminchatban. Apám egy kertre mutat. Öreg fák, a lombokon túl kastély. Itt lőtték le Tisza Istvánt. Sötétedik. Öt-hat éves vagyok. Rejtelmes, hatalmas park. Nagyon mélyről átszűrődő ablakfények. Gyerekképzeletem előtt a hatalmas lépcsőn feltörtető fegyveresek. Az idegeimben ott marad a borzongás. A Nagyítás parkját láttam több, mint harminc évvel később ilyennek. A bokrok alatt a megpillantott, eltüntetett halott férfival. Mondom az írótársaknak: úgy hallottam, hogy a Tisza-palota a Hermina úti Roheim-villa volt, ott ölték meg a miniszterelnököt, ez itt a Stefánia úton a Tisza Vegyikombinát vendégháza. Akkor jutott eszembe, hogy negyvenhétben a Roheim-villa halijában Ady- verset szavaltam. Zuglónak kevés helye van, aminek a történetét ne érezném egy évszázadra visszamenően. A századfordulón épültek a kertek, a bolgárkertészetek földjei között az első házak. A térképek szerint megvolt már az Amerikai út is. Emlékszem jól, hogy a harmincas években a Columbus utca és a Thököly út sarki cse- megés Patócs úr volt, az Amerikai út és Gyarmat utca sarkán Becze úrnak volt fűszerüzlete. Mellette Vágány úr trafikja és Agyik úr cipészműhelye. Elég sok 121
