Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Gaál Károly: A pusztaiskolák hősei

ni kezdte, az egyik apa hamarosan protestált, mondván, hogy ha a gyerek késő estig az istállóban dolgozik, még fürdessék is? Most ősszel pazarolják el a télre való rozsét? Ekkor jött rá a tanítónő arra, hogy ez a betűvetést tanuló kisgyerek már fontos munkaerő otthon. Ezután már más hangon kérdezte, hogy jónéhányan miért nem írták meg a házi feladatot. Mikor is írhatták volna? A gyerek hazaért, evett és ki a munkára! Ekkor azt vezette be, hogy a tanítás után még egy órával tovább ott tartotta őket, ott írták meg a leckét. A szülők morgolódtak ugyan, de a törvény törvény, mondták.

A mai gyerek a palatáblát, a palavesszőt muzeális emléknek tekinti, ez akkor azonban még valóság volt. Egy ilyen palatábla két dologra volt alkalmas. Egyik az írás volt, azaz a kellemetlen, másik a kellemes, a „közösségi szórakozásnál” volt fontos. És a legkomolyabb konfliktusok mégis ebből a másodikból eredtek. A néprajz- kutatók sokat írtak és írnak a hagyományos gyerekjátékokról, mint ősi örökségről. Anyagukat nem a tanya gyerekeitől, hanem a zárt közösségben élőktől gyűjtötték össze. Azoktól, akik állandó kapcsolatban álltak egymással, meg volt a „kommuni- kációs”-lehetőségük. Ilyesmi a tanyavilág gyerekeinél nem volt lehetséges. A harmadik tanya majd egy kilométerre volt, nem volt közös játék. Az iskola hozta őket első ízben össze. Kezdetben igencsak idegenül néztek egymásra. Később a hazafelé vezető út alakította ki kapcsolatukat. Egyik irányba hatan, a másikba nyolcán indultak útra. Hamarosan kialakult a „banda”. Ebben az elsős elemistáknak a másodikosok már a nagyok voltak, a harmadikosok uralkodtak és a negyedikesek szava szent volt. Reggel az iskolába gyorsan odaértek, de hazafelé kétszer olyan hosszú lett az út. És ez igen kemény volt. Az iskola és a szülői ház törvényeitől megszabadulva mindegyik arra kényszerült, hogy kivívja tekintélyét, mit tud jobban, mint a másik. Ez a gyerekközösség könyörtelen volt, és jaj volt annak, aki ebben csődöt mondott. A hazamenetel küzdelmei alakították ki a személyiséget. Ebben vagy abban, ki kellett tűnni. Hogy ez a fáramászásban mutatkozott meg, a távolköpésben, a lányok kínzásában vagy közönséges káromkodásban, az nem számított. A vetélkedés eredménye - így is, úgy is — mindig verekedés lett. A testi erő bizonyítása is ide tartozott. Ez nem haragból történt. Ez is csak játék volt akkor is, ha ennek során egyik-másik orravére is eleredt. És ebben volt az említett palatáblának jelentős szerepe. Madzagra kötve jó fegyver volt. Hajói megforgatták, fejet talált, a vér is megeredt, de a palatábla is eltörött. Ezt követte a konfliktus. Az apjától kapott pofon még csak elment volna, de az iskolában már más nehézségekhez vezetett. Az egyik gyerek heteken keresztül nem írt semmi. Eltört a palatáblája. A behívott apa nem volt hajlandó újat venni, a régi is negyven kiló barack árába került.

Szegény tanítónőnk hamarosan más tapasztalatokat is szerzett, számára ismeretlen gyerekjátékokkal találkozott. Egyszer sírva jött apámhoz, hogy a szünetben a fiúk, lányok valami olyat játszanak, ami halálos bűn. Apám megnyugtatta, hogy ez nem olyan veszélyes, ezt a gyerekek otthon, az állatvilágban mindig látják. A távol- vizelés is versenynek számított. A gyerekeknél, de nem a tanítónőnél.

Bejött a hideg idő. Egyszer csak azt vette észre, hogy két gyerek sokat és mélyen köhög. Ekkor vette magának bátorságot és meglátogatta a szülőket. Az egyik családnál a másik gyerek is köhögött. Kihívta az édesapját, az megvizsgálta őket, az egész oszályt. Eredmény! Hárman voltak tbc-sek, négy gyerek volt tetves és hatan kaptak kenőcsöt koszos kezük gyógyítására. Ettől kezdve negyedévenként vizsgálta a gyerekeket. így ismerték meg az orvost. Ezért már nem haragudtak a szülők. így lett talán első ízben Magyarországon ingyenes iskolai orvosi ellenőrzés. Ezután egyre többen kezdtek köszönni a tanítónőnek és némelyik anya, amikor disznót vágtak, már kóstolót is hozott. A tél folyamán kezdett olvadni ajég. A szülőkben is, a tanítónőben is.

26