Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 9. szám - Ryszard Kapuscinski: Lapidarium II. (IV. rész - fordította Szenyán Erzsébet)
A másik vonás - a gondolkodás provincionalizmusa, ennek a mentalitásnak a skanzen jellege, a világ iránti közömbössége, elzárkózás az elöl, hogy a világot legalább egy kicsit megismerje, valamit megértsen belőle. A nacionalista számára az egész világot az ő szűkebb provinciája, eldugott zuga, bekerített udvara jelenti. Gondosan elzárt, fallal körülvett terület, amelynek határain túl már semmi sincs (semmi és senki - az ellenségen kívül). Még néhány szó a nacionalizmusról:- korunkban a dezintegrációra való törekvések erősebbek, mint az integrációs törekvések;- a dezintegrációval együtt jelentkezik a saját etnoszférákba történő bezárkózás, a különálló etnikai zugokba történő befalazódás tendenciája is;- ez a világméretű balkanizálódási folyamat a növekvő gyanakvás, türelmetlenség, ellenségesség, a másik eltiprására történő törekvés légkörében zajlik. Van-e értelme annak, hogy egy irodalmi hetilap a bunkóságról közöljön vitát? Nincs — a bunkók, bugrisok ugyanis nem olvasnak ilyen hetilapokat. Céltalan dolog egy ilyen lapban a csőcselékről vitatkozni, minthogy a csőcselék egyáltalán nem olvas, nem érdeklődik az olyan kérdések iránt, mint amilyen a kultúra, az etika. A bunkóság önmagába zárt, betokosodott, megkövesedett, megreformálhatatlan dolog. A hallás nem csupán zenei fogalom. Érthetjük például úgy is, hogy valakinek nincs füle a másik ember gondolkodásmódjára, beszédmódjára. A fanatikusok olyan emberek, akiknek nincs hallásuk. A nyitott gondolkodás az érzékeny hallású emberek sajátja. Szektásnak tartjuk azt, akihez csak egy szűk, szorosan meghatározott, egyszer s mindenkorra adott frekvencia hangjai jutnak el. Mint tudjuk, az ostoba, buta embereknek többféle típusa létezik. Vannak például passzív ostobák és agresszív ostobák. A passzív ostoba tartózkodó, általában hallgat, lassan, nehezen beszél, mintha saját nyelve idegen volna, mintha kevéssé ismerné. Az ilyen ostoba nem feltétlenül terhes, vagy idegesítő. Más a helyzet az agresszív ostobasággal. Folyamatosan együtt lenni egy agresszív és bornírt emberrel, maga az isten csapása. Az ilyennek állandó szómenése van, he- tet-havat összehord. Mégpedig ellentmondást nem tűrő hangon, ex catedra. Az ő számára minden világos, egyértelmű. A tökfilkó gondolkodása képtelen átfogni a világot, képtelen a jelenségek mélyére hatolni. Az ostoba személynél minden dolognak egy dimenziója van, sima felülete, amelyen az ő tekintete akadálytalanul siklik. Az ostoba egydimenziós világa tehát monoton, besulykolt, s ezért az ostobákat halálos unalom kínozza. A buta ember másik típusa - a ravasz, aki mindenütt titkos erők, emelők, rugók összeesküvések létére gyanakszik („e mögött van valami”, „itt valami nincs rendben” stb.). A bölcsesség helyét a fortély foglalja el, csakhogy e két tulajdonsága között óriási a különbség. Az okos ember igyekszik megérteni a világot, a fortélyos viszont manipulálni akarja. A politika világa tele van ravasz, fortélyos emberekkel, bölcsekkel annál kevésbé. Moliere is azt mondja a Tudós nők ben, hogy a tanult tökfilkó ostobább a tanulatlannál. Az ostobának minden kérdésről előre kialakult véleménye van, s ezt sosem változtatja. Olyan benyomást kelt, mintha már eleve így született volna, mintha ezt a véleményt az anyatejjel szívta volna magába. Ez a megfigyelés azt a hipotézist látszik 50
