Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Fekete Vince: Andal; Epilógus; Metamorfózis; Matt (versek)

zsebéből míg kincseit rakta szét: tárcát, trojkával fedelén, barackmagot, tollat, szétmorzsolt csikkeket.

Egy félmosoly.

Zománcozott fürdőkád, furcsa ragyogással, ahogy a szobába lépett. Senki sehol.

Retesz. Kulcs kétszer.

Négyszögű volt az éjszaka.

Megreccsent a komód a súly alatt. Kinézett. Üvegcserepek zúzmarái, s hó szaga csapta meg, mikor az ablak ege beszakadt.

A mélyben tarka négyzetek, fénykockák, kószáló figurák.

Új kombináció!

Tán rótta volna még ingón körbe a szobát. De dörömböltek homlokán.

Akkor felkapaszkodott.

„Le kéne venni a hársfával lóugrásban a távíróoszlopot” - mondta, s ragyogott. TISZT ELŐRETÖR!

Futók, gyalogok a kiteregetett éjszakában. Egy villanás még. A vezér lelépett a Gé hétről.

(A szöveg ötlte, s az idézetek Vladimir Nabokov: Luzsin-vé- delem című regényéből valók.)

32