Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám - Fodor András: Naplójegyzetek 1977-ből

való, inkább egy vasárnapi iskola közönsége elé. Fábián Gyula meg egyenesen nemzeti kortesbeszédet ereszt meg. Jánosy Pista találja el legjobban az illeszkedést. Falun című Bartók verse bensőségesen szép. (Nekem meg kár volt ragaszkodnom Bar- tók-versem elmondásához, fél tizenegy felé már nincs rá semmiféle fogékonyság.) Bujáki Gergely, a finom kis manómozgású öregember táncát nagyon élvezem most is, úgy szintén Tóth Imre bátyánk is búja még szusszal.

Pribojszky learatja az összes babért „Amióta innét nem engedtek el... a nagyvilágban sokfelé jártam” - Nagylemeze verbunkosait játssza, csak ő kap vastapsot. Kettőt se kell szólni neki, már megy vissza a színpadra, ezzel árulva el, hogy a siker fényében fürödni vágyó „Művész Úr” lett belőle. Sárosi Bálint, akit csak későn találok meg, úgy látom, nincs elragadtatva ettől a sikertől.

Egy énektanárnő melegen szorongatja a kezemet: csak én vagyok neki a folytonosság. Sipos Gyula meghalt, mások nem jöttek el. Még valaki nagyon kedves hozzám: Heltai Nándor utóda, a város népművelési fonökasszonya. Tapasztóné Magda. Ő, nevéhez méltóan hostessnek is kiváló. Már legutóbb is előszeretettel bánt velem. Az Óvónőképző Kollégiumának recepciójában éjfélig még vele üldögélek.

VIII. 27. Szombat

A Televízió kocsija vár rám az Aranyhomok előtt, mert a régóta esedékes Lírai riportom háromnapos felvétele ma kezdődik. Kényelmesen olvasgatok a Volga kocsi hátsó ülésén. Újra és újra összeszedem gondolataimat, mit mondjak majd először is, kedvest, szépet... Tulajdonképpen úgy vagyok az egész tortúrával, mint aki jókedvvel neki megy a farakásnak: csak eldobálom az útból!

A stáb lakásunk minden zegét-zugát kitölti. Tizennyolcán vannak - mondja Sárika jelentőségteljesen. A gyerekek roppantul élvezik a dolgot. Az asszisztensnő titkon kéri el az Egry színeseit tartalmazó albumot. Az operatőr Illés János nagyon szimpatikus fiú. A rendező, Apró Attila kissé még érdes, ideges. Engem íróasztalomhoz ültetnek, megérem, hogy a sminkelőnő puderezi arcomat. Háromperces invokációm hibátlanul sikerül. Versmondásommal sincs különösebb hiba, én tehát túl vagyok a nehezén: a holnap, holnaputáni Balaton körüli kiszállás nekem már csak sétakocsikázás lesz. Annál inkább aggódik a rendező. Mi lesz, ha a színészek (Bánsági Ildikó, Juhász Jácint, Oszter Sándor) nem tudják jól a verseiket, s megeszik a 13 tekercs filmet?

24