Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Klujber Anita: A forma tartalomkifejező szerepe (Radnóti: December és Kosztolányi: Harsány kiáltások tavaszi reggel)
nyegi jegyei azonban mindkét versben megegyeznek. Ugyanazt a ritmust a December című versben lassúnak, Kosztolányi versében pedig gyorsnak érezzük. A tördelt hexameterek tehát megfelelő ritmikai háttérnek bizonyulnak a téli elmúlás vers és a tavaszi élet vers hangulatához egyaránt. Eszerint nem a hangulat a hexameter önmagában rejlő értelme, hanem szorosabban kapcsolódik a jelentéshez. Mindkét versben a halálfélelmet enyhíti. Inkább a humánum üzenetét tartalmazza, mint a hangulati aláfestő szerepet. Kitágítja és árnyalja a költemények jelentésmezejét, dactilusai ellenpontozzák a halál tragikumát. Ezen túlmenően, a versritmus költeményen belüli ingadozásának, megvál- toz(tat)ásának is jelentéskiegészítő szerepe van, ahogyan azt a Radnóti és aKoszto- lányi vers is példázta a korábbi elemzés során. A ritmus megváltozása a halál említése előtt kiemeli a szabályosság visszatérését, ezzel kimondatlanul az élet természetes részeként fogadtatja el a halált. Ez a két vers közös üzenete, melyhez kétféle létérzékelés során jut el az olvasó. A Radnóti vers passzív szemlélődése és csöndes alászállása is ugyanabba a másféle létállapotba fordul, mint a Kosztolányi vers aktív feltörése és gyors zuhanása. Mindkét vers szavakba, képekbe, ritmusba rejtett érzés, a lélekállapot kivetítése, projekció. De Radnóti téli és Kosztolányi tavaszi lelki tája sem pillanatnyi hangulat csupán, hanem létérzékelés, mert mindkettő felöleli a végtelen teret és az élet idejét. Bár Radnóti verse csak „déltől éjjelig” tart, s ez rész-idő az életből, az ifjúság heve hiányzik. Ennek megfelel a hangulat és a rövid forma. A Kosztolányi vers idő- szerkezete a születéstől a halálig tartó örök ifjúságot tartalmazza, egy egységet a körforgásból. Ennek megfelelően hosszabb is a költemény. A két vers kétféle létélményt, kétféle élettempót közvetít az olvasó számára, egyazon üzenettel. Ha nemcsak szemantikai szinten értelmezzük őket, hanem a szintag- matikai kódokat is dekódoljuk, akkor a szavak jelentése mögött feltárul a forma rejtett üzenete, és kiegészíti a szavakkal átadott jelentést. Lehetővé teszi, hogy a költemény minden érzékszervünkre hasson és egész lényünkkel befogadjuk. Ez a mély átér zés segíti mindkét vers megértését is. A másodlagos csatornákon közvetített többletinformációk összeadódva eufemizál- ják a halált, de mindkét vers voltaképpen az életről szól. Ha úgy tetszik, az élet meghalás-részéről. Ezt a magánhangzó kapcsolatok mikroszintje tükrözi a legnyilvánvalóbban. Radnóti és Kosztolányi versében is fontos szerepet játszanak az élet szó indexei (fényben, szélben, éter elébe, lélek, égre, délben, éjjel, égen, sötéten). Mindkét vers figyelmezetet arra, hogy használjuk ki az életet, de legfőképp üzenetük talán mégis az élet utolsó mozzanatával kapcsolatos: az életben benne foglaltatik a meghalás művészete, s ezt emelt fővel kell elfogadnunk. 1993. A dolgozat címe (témakijelölés) és a hozzá kapcsolódó versválasztás tanáromtól, Szigeti Lajos Sándortól származik: 1992. őszén meghirdetett szemináriumának egyik, általam vállalt referátumkérdése volt. A filológiai pontosság kedvéért megjegyzem, hogy a referátum anyagát az itt közölt, 1993. májusi évfolyamdolgozatomba írtam le, amelyre Szigeti Lajos Sándor hivatkozott a Tiszatáj 1994. szeptemberi diákmellékletében és Modern hagyomány (Lord, 1995.) című könyvében. A versekben rejlő lehetőségek önálló, szövegközpontú kibontása mellett a tanárom által felvetett probléma megoldásához elméleti és módszertani útmutatást nyújtott Hankiss Elemér: Az irodalmi mű mint komplex modell (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985.) című könyve és Jurij Lotman: A kommunikáció kétféle modellje a kultúra rendszerében című tanulmánya. Ez az írás fordításomban azóta megjelent Kovács Árpád - V. Gilbert Edit szerkesztésében a Kultúra, szöveg, narráció (Pécs, JPEK 1994.) című tanulmánykötetben. Figyelemre méltó, hogy a két vers ritmusszerkezetét és enjambemant-os építkezését tanárom és én egymástól függetlenül, hasonlóképpen írtuk le. Klujber Anita 76
