Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Alföldy Jenő: Az írott képek költője (Csanádi Imre: Egy római katakomba-freskóra)
Alföldy Jenő Az írott képek költője Csanádi Imre: Egy római katakomba-freskóra Dániel Egy római katakomba-freskóra És vettete Dániel egykor csupaszon, mély, puszta verembe; várt rá, vicsorogva-hörögve, éhes, fene, falka oroszlán. Dörzsölte kezét sereg álnok, valahol fönn, kívül a vermen; hatalom, kincs, minden övék, - hát zsöllyében vélte magát mind. „Lássuk, mire mégy ? mit is ér most, megmenthet-e nagy tudományod'? Isten micsodája, no rajta: lássuk, milyen ép marad irhád?” Szó hangzik a vak verem alján: „Én, Dániel, áldozat immár, eleven konc, meztelen állok, - bármely buta bestia eltép. Sandán idelöktetek engem, sorsomra hagyatva: gebedj meg! Még nem tudom, érek-e hajnalt, de ha érek, fordul a kocka. Prédául a mélybe ti hulltok, sok-sok magahitt, magahányó, romlottjai selyma sikernek, hízelgés rabjai, hízók!” Tudjuk, fene szájakat angyal bézárlá, - Dániel ekként „imhol vagyok!” - épen előjött. Hamisakhoz nem suhog angyal. 64
