Forrás, 1996 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 8. szám - Varga Imre: Az életet nem fogja, mégis; A négyszázadik; Zene test; Szóról szóra lépdel (versek)
üressége eleven fényre vár. De az agy bele-belefeszül, kitör, befőz, mocorog, viszket, kaland kéne több, meg íz, serpenyős sültbab, példának okáért, birses hordóskáposztával, pirított kenyérkockákkal, hamvas rizzsel, némi szójasajt hozzá már úri kegy, meg diókrémes savanykás rozskenyér, csicseriborsós paraj, szakácskönyvet íratna- most az időt! Nos, hát jóllakatom: recepteket olvasok, s bár mohó, eltelik. Rá-rácsippent még a maradékra, nassol, majd elpihen. Látom, üres fehér tányérjába mered. Amíg majd újra zajdít, a teljes lét ízében időzöm. 1996. március 8. Zene test ami rácsapódik a zene hullámaira a sors-hagyott barlang bejárata elé szitálnak szó szavak bár ebben nem vagyok mert érzem honnan sugall a csend fáiról fehér hegedűk égő dobok egy csemballó feltépett hasából kutyaugatás repülőgépmoraj csontjainkra a holdmáz esti violaszín és a hóhabokká dermedő idő nem tudható kinek kigombolt kabátja mögött ez a táj 1996. március 10.